Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus
Emellett - Japánhoz viszonyítva - a nyugat-európaiak nagyobb mozgási lehetőséggel rendelkeznek földrajzi tényezők és annak következtében, hogy függésük az Egyesült Államoktól - jelentősebb védelmi potenciáljuk és anyagi erejük miatt - gyengébb. Japán külpolitikájában viszont a kínai reláció nagyobb szerepet játszik, földrajzi, belpolitikai, történelmi okok és a Japánt körülhatároló amerikai stratégiai megfontolások szövevénye miatt is. Kína Japánnak közvetlenebbül lehetséges partnere, illetve vetélytársa. A kérdés vizsgálatának számunkra leglényegesebb eleme, hogy az amerikai törekvésekkel szemben Japán és a nyugat-európai országok között az érdekközösség bizonyos elemei fedezhetők fel a Szovjetunióhoz fűződő viszony kérdésében. Természetesen a japán-nyugat-európai viszonyban is hangsúlyozni kell a szocializmus és a haladás erőivel szembeni érdekazonosságot, amit e két pólus esetében még a belpolitikai erőviszonyok ingatagsága is motivál. Együttműködésüknek nehezen kimutatható eleme a kommunista pártok elleni közös fellépés, de a trilaterális együttműködés napirendjén szerepel a „nyugati demokráciák kormányozhatóságának” kérdése, amin a demokratikus erők elleni politika egyeztetése értendő. A két pólus eltérő, gyakran ellentétes módon közelíti meg az ún. globális világgazdasági problémák megoldását. A trilaterális együttműködésnek egyelőre nem jellemzője az érdekek közösségén alapuló japán-nyugat-európai együttműködés. Ennek több oka van, a legfontosabbak közül említenék néhányat. Az Egyesült Államok igyekszik megakadályozni az ilyen együttműködés kialakulását a két pólus ellentéteinek kijátszásával. Az Egyesült Államoknak erre kedvező lehetőséget biztosít, hogy a háromoldalú együttműködési keret sem csökkentette külpolitikájában az atlanti szövetségi rendszer, továbbá a japán-amerikai biztonsági szerződés jelentőségét. E kapcsolatrendszerek felhasználásával bilaterális alapon tud nyomást gyakorolni partnereire. Japán esetében ez azt jelenti, hogy a - számára kulcsfontosságú- japán-amerikai együttműködés fenntartása végett az érdekek egyeztetésekor az Egyesült Államok mögé kénytelen állni. Japán és Nyugat-Európa közeledése ellen hat a két pólus eltérő jellege is. Nyugat-Európa nem egy egységes államalakulat, belső ellentétek is feszítik. Potenciálja felülmúlja Japánét, erőviszonyaik is eltérőek az Egyesült Államokkal szemben. Japán politikája az erőviszonyok kiegyenlítettebbé tételére (például a trilaterális együttműködésbe bevont új országokkal: Ausztrália, Új-Zéland, egyes magasabb fejlettségi szintre jutott tőkés és fejlődő országok) a nyugateurópaiak ellenkezésébe is ütközik. Az együttműködésük ellen ható legfontosabb tényező az, hogy a kétoldalú- főleg gazdasági - kapcsolatokban meglevő érdekellentétek erősebbek és közvetlenebbek, mint az objektív és közvetetten jelentkező érdekazonosság. A trilaterális kapcsolatokban a japán-nyugat-európai együttműködés objektív lehetőségeinél tehát jelenleg erősebbek érdekellentéteik, illetve az Egye54
