Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
a madridi találkozó munkáját, hogy szerzőik e javaslataik tárgyalását különféle feltételekhez - így például a más témakörökben tett javaslataik elfogadásához - kötötték. A kulturális kapcsolatok perspektívái Az eltérő társadalmi berendezkedésű államok politikai viszonyának a békés egymás mellett élés jelenlegi szakaszában elért színvonala, az erőviszonyok várható alakulása, az enyhülésben való kölcsönös érdekeltség eredményeként a% együttműködés folyamatos fejlődésével lehet számolni a kulturális és tudományos területen is. A hidegháborús időszak izolacionizmusa felé való visszakanyarodás lehetetlennek látszik; nincsenek számottevő erők - legalábbis Európában — amelyeknek ez érdekében állna. Ugyanakkor a politikai helyzet ingadozásai, esetleges átmeneti visszaesései közvetett hatást gyakorolhatnak a kulturális kapcsolatokra. Az ideológiai tényező szerepe a nemzetközi kulturális kapcsolatokban növekszik. Az európai együttműködés intenzív fejlesztése azt igényli, hogy az abban részt vevők elfogadják a társadalmi-politikai különbségeket, s egyben a köztük fennálló eszmei harc objektív jellegét. Ennek hiányában elkerülhetetlen az ideológiai harc olyan eszkalációja, amely politikai súrlódásokhoz, feszültséghez vezet, különösen, ha az imperializmus nem mond le a diverzió, a szocialista államok belügyeibe való beavatkozás eszközeinek alkalmazásáról. Az egyes államoknak a kultúra és a tudományos eredmények nemzetközi elterjesztéséhez, az e téren kölcsönös alapon megvalósuló együttműködéshez fűződő érdekeit tartósnak tekintve, a politikai (enyhülés) és az ideológiai (eszmei harc) tényezők eredőjeként alakulhat ki az 1980-as, 1990-es évtized kelet-nyugati kulturális kapcsolatainak modellje. Elsősorban a ma ismert kapcsolati rendszer fennmaradásával kell számolni, amely, bár fokozotosan fejlődik, megőrzi legfontosabb jellemzőit, ezáltal „modell jellegét”. Erre utal a helsinki Záróokmány „szabadabb és szélesebb körű kapcsolatok” fogalma, ami kiterjedésében szélesedő és az egyes területeken belül is intenzívebbé váló együttműködési kapcsolatokat jelent széles körű személyes érintkezéssel. A jelenlegi modell fejlesztése megkövetelné, hogy csökkenjenek azok az ellentmondásai, amelyek a kapcsolatokat szabályozni hivatott normák eltérő - szocialista és nyugati - értelmezéséből fakadnak. Az elkövetkező évtizedekben - kedvező politikai feltételek esetén - olyan kelet-nyugati kulturális kapcsolati rendszer fejlődhet ki, amelyet az együttműködés minőségileg új, „realista” modelljének tekinthetnénk. Ennek feltétele a két világrendszer tartós együttélésének, békés versenyének kölcsönös elfogadása, a köztük fennálló különbségek elismerése és a gyakorlati politikában való figyelem- bevétele. Az új modell alapjául egy olyan európai normarendszer szolgálhatna, amely a helsinki Záróokmányban is meglevő elemek továbbfejlesztésével jönne létre. i°7
