Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
egyéb kapcsolatait, az ezekre vonatkozó egyezmények és megállapodások végrehajtását. Helsinki után a Záróokmány kulturális rendelkezéseinek megvalósulása tekintetében differenciált kép alakult ki, hiszen a részt vevő országok között egyesek a dokumentumban foglaltakhoz képest „hátralékban”, míg mások „előnyben” voltak. A szocialista álláspont szerint: a dokumentum lényegét, a kapcsolatok normáit illetően az államoknak azonnali hatállyal kell cselekedniük, ami azt jelenti, hogy más államokkal folytatott együttműködési politikájukat vessék egybe a megfogalmazott követelményekkel, és hajtsák végre a szükséges módosításokat. Más a helyzet az együttműködés formáival és módozataival foglalkozó rendelkezések esetében, amelyek - mint a Záróokmány is utal rá - hosszú távú programot alkotnak, s megvalósításuk a politikai és gazdasági feltételek alakulása szerint csak lépésről lépésre képzelhető el. A végrehajtás legfőbb kritériuma a konkrét tennivalók esetében a kitűzött irányban való következetes és folyamatos cselekvés. A Záróokmány kulturális fejezetéhez tartozó rendelkezések végrehajtásának elvi és gyakorlati kérdéseit a helsinki csúcstalálkozó után a szocialista országok magas szintű pártközi tanácskozáson külön is megvitatták 1976 januárjában Varsóban. Az illetékes központi bizottsági titkárok úgy foglaltak állást, hogy az európai konferencia eredményei az államok közötti együttműködés szélesítésére és élénkítésére kedvező feltételeket teremtettek. Ez az álláspont egyben annak a tézisnek az elutasítását is jelenti, mely szerint Helsinki után a kulturális kapcsolatok valamiféle minőségi-tartalmi változásáról lehetne szó. A kilenc testvérpárt leszögezte: határozottan fellépnek a Záróokmány egyoldalú magyarázásával szemben s az ellen, hogy a megállapodást egyesek megpróbálják felhasználni a szocialista országokba való ideológiai behatolás céljára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1976. április 22-én a következőképpen foglalt állást ebben a kérdésben: „A Magyar Népköztársaság a történelmijelentőségű helsinki tanácskozáson elfogadott alapelvek egységes és kölcsönös végrehajtásáért száll síkra. Külpolitikájában érvényesíti a Záróokmány ajánlásait és ennek megfelelő együttműködésre törekszik minden olyan kormánnyal, amely elfogadja a békés egymás mellett élés elvét... Kezdeményezzen részt veszünk a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak sokoldalú fejlesztésében... Hívei és megvalósítói vagyunk a valódi kulturális értékek cseréjének, az információs és emberi kapcsolatok szélesítésének, de visszautasítunk minden beavatkozási kísérletet országunk belügyeibe” A Magyarország Helsinki utáni kulturális külpolitikájában alapvetően a folyamatosság tükröződik, mivel ezen a területen már Helsinki előtt létrejöttek az együttműködés intézményes keretei, legfontosabb formái és módszerei, amelyeket a Záróokmány is megerősített. A bevált eszközrendszer természetes lehetőséget nyújt az új tennivalók elvégzésére, a kölcsönösségi és tartalmi szempontok érvényesítésére. 1975 óta tehát elsősorban a kétoldalú keretek (magas szintű és egyéb tárgyalások, megállapodások, külügyminisztériumi konzultációk, kulturális 101
