Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
és műszaki-tudományos vegyesbizottságok) aktivizálása, illetve, ahol még nincsenek, ilyenek kialakítása van napirenden. Magyarország nemzetközi kulturális és tudományos kapcsolatai a helsinki Záróokmány aláírása utáni években ilyen vonatkozásban is számottevően bővültek. Az 1975. évi 55-tel szemben 1980-ban 74 országgal folytatott együttműködést államközi egyezmény vagy munkaterv alapján, köztük 19 volt a Záróokmányt aláíró kapitalista országok száma. Helsinki után az alábbi hosszú távra érvényes kormányközi megállapodások megkötésére került sor: Norvégiával kulturális egyezmény (1975), Ausztriával kulturális és tudományos együttműködési egyezmény (1976), Kanadával megállapodás ösztöndíjasok cseréjéről (1976), Portugáliával kulturális egyezmény (1976), műszaki-tudományos egyezmény (1977), Görögországgal kulturális, oktatási és tudományos egyezmény (1977), a Német Szövetségi Köztársasággal kulturális egyezmény (1977), az Egyesült Államokkal kulturális, oktatási és műszaki-tudományos egyezmény (1977), Máltával kulturális egyezmény (1978), Spanyolországgal kulturális és tudományos, valamint műszakitudományos egyezmény (1979).13 A Magyar Tudományos Akadémia 1980-ban 9, az EBEÉ-n részt vevő iparilag fejlett tőkés ország 12 intézményével tartott fenn együttműködési megállapodásokkal szabályozott intézményes kapcsolatokat. 1979-ben az MTA szerződést kötött a bloomingtoni (USA) Indiana Egyetemmel önálló magyartanszék létesítéséről. Az MTA anyagi támogatását élvező tanszék létrehozása egyedülálló a tőkés országokat tekintve, célja a magyar történelem, kultúra, irodalom, művészetek, valamint az ország múltjára és jelenére vonatkozó egyéb tárgyak oktatása és kutatása. A magyar felsőoktatási intézmények ugyanebben az időszakban a tőkés országok 28 egyetemével építettek ki közvetlen kapcsolatokat, amelyek kiadványcserét, kölcsönös látogatásokat és néhány esetben már közös kutatásokat is magukban foglalnak. A tőkés országok egyetemein 1980-ban 22 Magyarországról kiküldött nyelvi lektor és vendégtanár oktatott. E lehetőségek bővítéséhez jelentős elvi ösztönzést adtak a fogadó államokban a helsinki Záróokmánynak a kevéssé elterjedt és tanulmányozott nyelvekre vonatkozó rendelkezései. A magyar állam a helsinki Záróokmány megvalósításától a kulturális területen mindenekelőtt a hátrányára alakuló kelet-nyugati cserearányok javulását várhatja el. Ugyanis a magyar kulturális és tudományos eredmények szélesebb körű megismerését változatlanul objektív és szubjektív tényezők akadályozzák: az előítélet, a burzsoá „tömegkultúra” előnyösebb pozíciója, kultúránk lebecsülése a hiányos képzés vagy tájékoztatás következtében, a nyelvi korlátok, ugyanakkor saját kultúrhordozó eszközeink szűkössége, a megfelelő propaganda és az anyagi lehetőségek hiánya. Kiragadott, de tipikus példákként idézhetjük az Egyesült Államokat és Svájcot. Az USA-ban 1977-78-ban 5 magyar irodalmi művet adtak ki, míg Magyarországon 127 amerikait, összesen 4 686 890 példányban; míg az USA-ban ugyanezen időben 7 magyar filmet vetítettek, s ebből csak egyet nyil102
