Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
gazdagodott. Az érintkező kultúrák immanens ideológiai tartalmából adódó konfrontáció mellett és azt tovább szélesítve, egyre nagyobb szerephez jutnak azok az ideológiai konfliktuslehetőségek, amelyeket az együttműködő felek tudatosan hoznak létre, sok esetben olyan kulturális vagy tudományos produktumokhoz kapcsolódva, amelyek műfaji törvényszerűségeiknél fogva nem hordoznak közvetlen ideológiai mozzanatot. Ez a helyzet legfőképpen az új, az előretörő társadalom, a szocializmus számára előnyös, mivel megteremti eszmei offenzívájának kedvezőbb feltételeit. Ami a beáramló kulturális termékeknek azt a részét illeti, amely a szocializmus lényegével és céljaival ellentétes, burzsoá ideológiai-világnézeti tartalmak hordozója, a szocialista kulturális politika e hatások optimális leküzdésére törekszik. E tekintetben - az antihumánus és az antikommunista tartalmú kulturális termékek, illetve megnyilvánulások átvételétől való teljes elzárkózás esetei mellett - a legfontosabbak a tudati eszközök: mindenekelőtt annak kultúrpolitikai és egyéb eszközökkel való elősegítése, hogy a befogadó a marxista értékrend alapján álló kritikai attitűdöt alakítson ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XII. kongresz- szuson elhangzott beszámolója hangsúlyozta: „A kapitalista és a szocialista rendszer közötti, nemzetközi méretekben folyó éles ideológiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos hatása... A marxizmus-leninizmus elterjedése, hegemón helyzetének kivívása ellenére léteznek még, időnként felerősödnek és hatnak nálunk nacionalista, kozmopolita, revizionista, ultraradikális és más káros, ellenséges nézetek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyének kárt okozó nézetek ellen fokozni kell az ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, határozottan le kell leplezni őket.”8 Helsinki kulturális napirendje Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) összehívását a Varsói Szerződés tagállamainak 1966. és 1969. évi felhívásai indítványozták. Az előkészítés során 1970-ben napirendi javaslatot is tettek, ezen belül felvetették az európai kulturális kapcsolatok fejlesztésének megvitatását is. A NATO-országok azonban - magukévá téve az összeurópai tanácskozás gondolatát - kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a kulturális kapcsolatok kérdés- csoportját sajátos, az érdekeiknek megfelelő tartalommal töltsék meg: mindazt, amit a szocialista országok a „kulturális kapcsolatok” vagy „kulturális együttműködés” címén megvitatásra javasoltak, s amit a NATO kizárólag a „hivatalos” (szervezett) kapcsolatok megtárgyalására való szándékként értelmezett, kiegészítsék és összekapcsolják a közvetlen, nem hivatalos csatornák intézményesítését célzó „szabad áramlás” programjával. Amikor 1972 végén a helsinki előkészítő tanácskozáson a kulturális napi98
