Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
rendre vonatkozó nyugati javaslatok hivatalosan is ismertekké váltak, L. Brezs- nyev a Szovjetunió álláspontját a következőkben foglalta össze: „Nem kis lehetőségek nyílnak ezen a területen, ha a kölcsönös tisztelet és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás szellemében, nem pedig a hidegháború álláspontjáról kiindulva cselekszünk.”9 Ezt követően, a konferencia diplomáciai előkészítése során sikerült megállapodásra jutni a napirendre javasolt kulturális, nevelésügyi, tájékoztatási és emberiességi kérdések széles köréről. Az 1973 júniusában jóváhagyott helsinki ajánlások a napirend III. fejezetében (a „harmadik kosárban”) csoportosították ezeket a kérdéseket, és a részt vevő szocialista államok kezdeményezésére megjelölték a velük összefüggő fő elveket és célokat is. Ez a Kék Könyv néven ismert okmány10 a kapcsolatok és az együttműködés fő céljai közé sorolta a részt vevő államok népei közötti megértés és a béke megerősítését, valamint az emberi személyiség szellemi gazdagítását - fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül és az államok politikai, gazdasági és társadalmi rendszerétől függetlenül. A NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz tartozó országok képviselői azonban merőben más szándékokkal és javaslatokkal ültek tárgyalóasztalhoz. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy a tárgyalásokon olyan engedményekre bírják rá a szocialista országokat, amelyeket bilaterális keretek között mindaddig nem tudtak kicsikarni: a kelet-nyugati szellemi kapcsolatok hangsúlyainak eltolására a spontánul megvalósuló, „automatikusan működő” áramlási mechanizmusok irányába, különleges szerepet biztosítva az olyan „kontrolion kívül eső” területeknek, mint a perszonális (emberek közötti közvetlen) érintkezések és az információ (különösképpen a rádió útján közvetített információ) terjesztése. Javaslataik többsége ennélfogva kevésbé a tulajdonképpeni kulturális kapcsolatokra, mint inkább a szocialista országok belső kultúrpolitikai joghatósági körébe tartozó intézkedésekre vonatkozott, s végső soron a burzsoá ideológia akadálytalanabb beáramlásának biztosítását célozta. Konkrét kezdeményezések voltak pl. az irodalmi művek (könyv, folyóirat, stb.) „szabad hozzáférhetőségének”, a szerzők kiadói és terjesztési jogának általános érvényű rögzítésére, a külföldi kiadók közvetlen tevékenységének intézményesítésére. A tárgyaló felek nyilvánvaló politikai érdekellentétei ellenére 1975 közepén létrejött a megegyezés a kulturális és az egyéb, e témakörhöz kapcsolt együttműködés kérdéseiben.11 A Helsinkiben aláírt Záróokmány mindezeket a kérdéseket, illetve az elért megállapodásokat különálló fejezetben, egységes elvi bevezetővel (preambulummal) foglalja össze. A Záróokmány „Humanitárius és egyéb területeken való együttműködésről” szóló fejezete - a dokumentum egészéhez hasonlóan - optimális kompromisszum, amely a részt vevő államoknak a kulturális kapcsolatokhoz, valamint az egész biztonsági és együttműködési kérdéskomplexumhoz való eltérő viszonyulásait és érdekeit szintetizálja. A Záróokmány megerősítette minden állam, így a szocialista országok szuverén jogait, beleértve a kulturális kapcsolatok terü99
