Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
ban élő - történelmileg különböző kulturális vagy etnikai közeghez tartozó - nemzetek széles körű és általában dinamikusan fejlődő kulturális, tudományos kapcsolatai vagy akár - ellenkező előjellel - a két német állam e területeken megvalósuló kapcsolatai, amelyek - legalábbis ez ideig - a rendkívül erőteljes affinitás-tényező háttérbe szorulását mutatják. A politikai tényező serkentő vagy fékező hatása nemcsak országonként, országcsoportonként eltérő, hanem a kapcsolatok különböző területein sem érvényesül egyformán. A művészetek egyes ágazatai (például zene, képzőművészet) és a gazdasági szektorhoz közvetlenebbül kapcsolódó tudományok (például műszaki alkalmazott tudományok) viszonylag függetlenebbek a direkt politikai megfontolásoktól, míg a szellemi kultúra túlnyomó része és a társadalomtudományok érzékenyen reagálnak a politikai körülményekre. Az eltérő társadalmi rendszerű államok politikai viszonya és együttműködésük különféle területeinek fejlődése között az enyhülés időszakában sajátos kölcsönhatás alakult ki: láttuk, hogy a kulturális-tudományos cserekapcsolatok csak normális, feszültségforrásoktól mentes, a lényeges politikai problémák rendezettségét feltételező államközi viszony talaján alakulhatnak ki. Ezek a kapcsolatok ugyanakkor a jó viszony, azaz a megállapodásokkal szabályozott, zavarmentes légkör egyfajta katalizátorai is, továbbfejlesztve pedig - együttműködéssé válva - a politikai viszony egyik fontos stabilizáló tényezőjét alkothatják. Éppen ennek felismerése indítja a kulturális és tudományos kapcsolatokban részt vevő partnereket arra irányuló politikai erőfeszítésekre, hogy tartósan és következetesen törekedjenek a kapcsolatok bővítésére és fejlesztésére, illetve mindattól való tudatos megóvására, ami azok kárára lehet. A különböző társadalmi rendszerű államok kulturális kapcsolatainak fő politikai kritériuma, hogy a felek elfogadják-e, s milyen mértékben fogadják el a békés egymás mellett élés elvét, mennyire következetesen tartják be annak normáit és követelményeit. Ezeket a követelményeket ma már - s ez az enyhülés, a tárgyalások politikájának egyik legjelentősebb eredménye - államközi szerződések, a legteljesebben pedig az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) Záróokmánya rögzítette, és összességükben a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak erkölcsi-politikai normáját alkotják. Az enyhülés adott fokán valamennyi ilyen elv még nem szilárdulhatott egyetemes erkölcsi-jogi normává. Ha a békés egymás mellett élés elvét a tőkés országok legtöbb vezetője helyesli is, és elismeri az erre épülő politika szükségességét, a gyakorlatban sokszor eltér az említett normáktól. Ez a legtöbb esetben arra vezethető vissza, hogy - a közösen kidolgozott nemzetközi okmányok ellenére - változatlanul fennállnak az alapvető különbségek a békés egymás mellett élés értelmezésében. A polgári ideológia talaján álló torz nyugati értelmezést tükrözik az olyan politikai követelések, amelyek többek között az osztályharc, a proletár internacionalista politika „felfüggesztésére”, az „ideológiai leszerelésre” vagy az államok szuverén joghatóságá95
