Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
tulajdonképpen nem Amintól származott. „A hazafias erők a forradalmi tanácsban és a párt központi bizottságában követelték tőle, hogy kérjen katonai segítséget a Szovjetuniótól.” Amin viszont nem zárkózott el a kérés teljesítésétől. „Ha akkor megtagadja ezt, leleplezi önmagát - mondta Karmai. - Ezt nem engedhette meg magának... Amikor Amin hozzájárult a segítségkéréshez, önös céljait tartotta szem előtt. Azt remélte, hogy a nacionalista érzelmeket felszítva, a népet a Szovjetunió ellen fordíthatja, és akkor olyan jellegű fordulatot hajt végre, mint amilyent Szadat Egyiptomban: »segítséget« kér az Egyesült Államoktól és Kínától. De a forradalmi tanács, a párt és a hadsereg hazafias erői elhatározták, hogy megelőzik Amint. Eltávolítva őt és klikkjét, meghiúsították alattomos terveit.” Hogy miért tették ezt? „A tragikus események végül is arra késztették a párt sok vezetőjét, a párt és a forradalmi tanács becsületes tagjait, hogy elgondolkozzanak a haza sorsáért viselt történelmi felelősségükön.”31 1979. december 27-én este Kabulban kitört a felkelés Hafizullah Amin ellen. A küzdelmet Babrak Karmai irányította, aki a beszámolók szerint a Taraki meggyilkolását követő napokban, 1979. október 23-án tért vissza illegálisan Afganisztánba, hogy szervezze a párt egészséges erőinek harcát az önkényuralommal, a terrorral szemben. (A földalatti propaganda az adott helyzetben nem maradhatott hatás nélkül, hiszen a pártvezetés, a tisztikar nagy része rövid idő alatt szembekerült Aminnal. Karmai maga számolt be a fentebb idézett interjúban arról, hogy az idők során a forradalmi tanács tagjainak többségével is sikerült kapcsolatot teremtenie. „A végén mi alkottuk a többséget a kormányban s a pártban, és mindannyian úgy véltük, Amint bíróság elé kell állítani, és meg kell büntetni.”) Az új kormány még a győzelem napján megismételte és megerősítette a korábbi kérést: december 27-én Babrak Karmai a Szovjetunióhoz fordult, hogy ,,... továbbra is nyújtson segítséget Afganisztánnak a külső agresszió visszaverésére, az áprilisi forradalom vívmányainak megvédésére és az ország függetlenségének, biztonságának megvédésére”.32 A körülményeket mérlegelve a Szovjetunió eleget tett a kérésnek. A rendezés szándéka Afganisztánban ezt követően teljesen új helyset alakult ki. Egyfelől meghiúsultak a forradalom ellenségeinek elképzelései, másfelől pedig az országban lehetőség nyílt arra, hogy - Karmai vezetésével - visszatérjenek az 1978 tavaszán meghirdetett program következetes, becsületes végrehajtásához. Ezt a folyamatott Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán mondott beszédében röviden így összegezte: „Az imperializmus egy valóban hadüzenet nélküli háborút indított az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyeztette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, amelyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek tervei 88
