Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
Európai Közösség teljes kivitele közötti arányhoz (ezért van az, hogy a két térség teljes kivitelében a szocialista részesedés mutatója egymáshoz viszonylag közel esik), de ez alapvetően eltérő külgazdasági nyitottságuk fényében értelmezendő. Ez pedig azt jelenti, hogy az EK számára a szocialista piac jóval fontosabb, mint az Egyesült Államok számára. Még inkább ez a helyzet az importban. Itt az amerikai piacnak a szocialista termékekkel szembeni diszkriminációja szembetűnő: a KGST-országok az EK-ba az évtized egészében több mint tízszer annyit tudtak exportálni, mint az Egyesült Államokba. A kétoldalú kereskedelem mérlege az EK-val viszonylag kiegyenlített, míg az Egyesült Államok és a KGST közötti kereskedelem mindvégig tetemes amerikai többlettel zárt. Vagyis a hetvenes években a szocialista országok többletvásárlásai elősegítették a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozására irányuló amerikai gazdaságpolitika célkitűzéseinek megvalósítását. Földrajzilag az amerikai kereskedelem a Szovjetunióra koncentrált, míg a nyugat-európai országoké terítettebb. így az Egyesült Államok európai KGST-orszá- gokba irányuló kivitelének 1970-ben még csak 35, 1979-ben már 64 százaléka (közben 1973-ban és 1976-ban is 66 százaléka) irányult a Szovjetunióba, szemben az EK 36, illetve 43 százalékos mutatójával. Az amerikai importban a szovjet szállítások a KGST-szállítások 32 százalékát adták 1970-ben, de már 47 százalékát 1979-ben. E téren az EK számára is jelentősen fokozódott a szovjet szállítások fontossága: 1970-ben a KGST viszonylatú behozatalnak 40, 1979-ben 52 százalékát képviselte (nagyrészt az olajárváltozások miatt). A földrajzi jellemzők nem választhatók el a kereskedelem sgerkezeti sajátosságaitól. Az Egyesült Államok KGST-viszonylatú kivitelének fele gabonából áll, míg az EK kivitelében az iparcikkek, mindenekelőtt a gépek és az ipari alapanyagok játszanak döntő szerepet. Amíg a KGST-ből származó behozatal az Egyesült Államok számára elhanyagolhatónak látszik, addig Nyugat-Európa esetében a részaránymutatónál jóval nagyobb jelentőségű. Elsősorban a Szovjetunió számos nyersanyagot ad el az EK-országoknak, és ezzel hozzájárul a nyugat-európai gazdaságok beszerzési forrásainak térítéséhez, a kiegyensúlyozottabb ellátás feltételeinek megteremtéséhez. A kis KGST-országok esetében Nyugat-Európa akár mint gépek és alapanyagok szállítója, akár mint az exportbővítés fő piaca, nagyobb szerepet játszik, mint az Egyesült Államok. Különösen érdemes kiemelni az exportszerkezet modernizálásában betölthető szerepét, amit jól tükröz a Kelet- és Nyugat-Európa között az utóbbi évtizedben létrejött többszáz ipari kooperáció. Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy: 1. A KGST-országok és az EK-tagállamok közötti gazdasági érdekközösség jóval magasabb fokú, mint az Egyesült Államok és a KGST-országok közötti. Ez nemcsak történelmi hagyományokból fakad, hanem a hetvenes években követett amerikai és nyugat-európai gazdaságpolitika közötti eltérésekből is adódik. Az EK-országok - és a hetvenes évek végétől a kis szocialista országok egy részének - alapvető exportérdekeltsége, az egyes KGST-országokban rendelkezésre 60
