Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
szólt, amely megkönnyítené az ENSZ Biztonsági Tanácsa 43 5/1978-as határozatának valóra váltását. A javaslat a demilitarizált övezetben Namíbia területén 5 dél-afrikai támaszpont, míg Angola területén 3 SWAPO-támaszpont létrehozását irányozza elő. 1979 novemberében Waldheim ENSZ-főtitkár összehívta a frontországok, a közvetítő 5 nyugati ország, a Dél-afrikai Köztársaság és a SWAPO képviselőit, hogy Genfben november 12-14. között tisztázzák a zóna létrehozásának kérdését. A dél-afrikai kormány levélben közölte, hogy a főtitkár nem hívta meg a „délnyugat-afrikai (namíbiai) demokratikus pártokat”, majd a konferencia munkáját hátráltatva, november 13-án mégis megjelentek képviselői Genfben. A dél-afrikai kormány az érdemi tárgyalások helyett az időt húzta. (1979. december 5-én levélben közölték Waldheim főtitkárral, hogy a javaslat figyelemreméltó, de néhány részlete további megbeszélést igényel.) Eközben, 1979 végére a dél-afrikai kormány elkészítette az „etnikai önigazgatáson” alapuló belső rendezés tervét Namíbiában. 1980. január 9-én, Waldheim főtitkár tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot a dél-afrikai kormány levélben vázolt nézeteiről, és javasolta, hogy a BT 43 5/1978-as határozatának végrehajtása érdekében Prem Chand indiai altábornagyot bízzák meg a demilitarizált övezettel kapcsolatos nézetek egyeztetésével. A Biztonsági Tanács 1980. január 12-én egyetértett azzal, hogy Prem Chand legyen az UNTAG (United Nations Transition Assistance Group - az ENSZ átmenetet segítő csoportja) vezetője, és vezesse a demilitarizált övezet (DMZ) létrehozására vonatkozó tárgyalásokat az érintett felek részvételével. Ezt követően többszöri levélváltás történt Waldheim főtitkár és a Botha- kormány között, mivel a dél-afrikaiak folyamatosan akadályozzák a Prem Chand- bizottság tevékenységét. A DMZ létrehozásába látszólag beleegyeztek, de például 20 katonai bázist akarnak létrehozni a DMZ-n belül. Miközben az időt húzták, 1980 júniusában további lépéseket tettek az,,etnikai önigazgatás” megvalósítására, létrehozták Namíbiában a Miniszterek Tanácsát mint a de facto belső kormányt. A tanács 11 etnikai csoport képviselőjéből áll, amely előkészítette volna - az eredetileg 1980 novemberére tervezett - etnikai választásokat. 1980 augusztusában a dél-afrikaiak számára megbízható törzsi erőkből megalakították az ún. „Délnyugat-afrikai Területi Erők” elnevezésű fegyveres alakulatot, amely hajlandó a Dél-afrikai Védelmi Erővel együtt a SWAPO ellen is harcolni. Előirányozták, hogy 1981-től minden namíbiai katonai kiképzésben részesül.22 A Dél-afrikai Köztársaság tehát ereje tudatában és a nagy nemzetközi monopóliumok további támogatásával továbbra sem tanúsít együttműködési készséget a tárgyalásos megoldás kimunkálásában. Minden lehetséges eszközzel időnyerésre törekszik, hogy ezalatt leszámolhasson a terület függetlenségéért fegyverrel harcoló SWAPO-val. A Dél-afrikai Köztársaság a „belső rendezés” meggyorsításával és ezzel egy- időben az ENSZ égisze alatt folyó rendezés megtorpedózásával a saját érdekei mellett képviseli az ötök csoportjának gazdasági érdekeit is. Az ENSZ Namíbiai 51
