Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Vukovári Gábor: A török-görög-amerikai "háromszög"
Az országot mély gazdasági válság sújtja, amely átterjed a politikai, a társadalmi élet területeire is. A szociáldemokráciához közel álló Török Köztársasági Néppártnak a volt elnöke, Bülent Ecevit egy 1978-ban tartott sajtókonferencián három fő tényezőben jelölte meg a válság okait: „Törökországot a belső politikai egyensúly, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó vezetés hiánya, a szövetségesek által nyújtott nem kielégítő gazdasági támogatás juttatta oda, ahol most van.”15 Az ország egyik volt külügyminisztere, Hayrettin Erkmen elmondotta, hogy még ezt a gyengének minősített gazdasági támogatást sem tudták a törökök a maguk számára felhasználni, saját erőforrásaikat is igénybe kellett venniük, hogy a Nyugattal szemben vállalt kötelezettségeket teljesíthessék. „Törökország - jelentette ki Erkmen - forrásainak nagy részét a Nyugat védelmi szükségleteire kényszerült költeni. Ez pedig nagyon meggyengítette az ország gazdaságát.”16 A török gazdaság növekedési üteme a hatvanas években meghaladta az OECD-országok átlagát. Sőt a világgazdasági helyzet romlása ellenére a bruttó nemzeti termék növekedése 8 százalékra gyorsult fel 1973-1976 között. Ennek azonban a súlyos bel- és a külgazdasági egyensúlyhiány lett az ára, amelynek következtében a bruttó nemzeti termék 1977-ben már csak 4,4 százalékkal, 1978-ban 3,2 százalékkal, 1979-ben pedig 2,1 százalékkal gyarapodott, és 1980- ban a növekedés gyakorlatilag megállt. A külföldi adósság 20 milliárd dollárra (a kamatokkal együtt 25 milliárd dollárra) duzzadt, ez a bruttó nemzeti terméknek majdnem a fele. Az infláció latin-amerikai méretűvé vált, meghaladta a 100 százalékot. A török pénzt az elmúlt években kisebb mértékben többször, 1980 folyamán két alkalommal drasztikusan is leértékelték. Nyomában a megélhetési költségek rohamosan emelkedtek, a sztrájkhullám elborította az egész országot. Annak ellenére, hogy Nyugat-Európában vendégmunkásként több százezren dolgoznak, az ország nagy kihasználatlan munkaerőtöbblettel rendelkezik. Munkanélküli az aktív népesség mintegy ötödé, hárommillió ember. A részleges munkanélküliek száma 10 millióra tehető. Ugyanakkor Törökországnak rendkívül nagy a népszaporulata, a lakosság az utóbbi három évtizedben, 1950-1980 között 24 millióval növekedett. Ebben a tekintetben - Albánia kivételével - valamennyi európai országot, sőt Ázsiában Indiát, Pakisztánt és Indonéziát is megelőzi.17 A súlyos gazdasági bajokkal és az éleződő társadalmi feszültségekkel szorosan összefügg a törökországi terrorizmus. Az előző kormányzati időszakokból örökölt és egyre fokozódó gazdasági nehézségeken, valamint a polgárháborús körülményeket teremtő, főként szélső- jobboldali terrorakciókon Ecevit kormánya képtelen volt úrrá lenni. Állandó védekezésre kényszerülve, 1978 januárjától 1979 októberéig tudott csak felszínen maradni. Ecevitnek a török érdekeket jobban előtérbe állító nemzetbiztonsági koncepciója - amelyet egyes források szerint maga Kenan Evren hadseregtábornok dolgozott ki -, valamint az állami szektor prioritása mellett kialakítandó vegyes gazdaság elképzelése kevéssé felelt meg a Törökországról kialakított haji
