Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
zott, hogy nem kívánnak majd új kolóniákat létesíteni, de tiszteletben tartják a már meglevőket. A Likud-koalíció ezért igyekezett Hebron, Halhul, Nablusz és más palesztin városokat településekkel körülzárni, amint új lakótelepek gyűrűjébe fogta Jeruzsálem arab szektorát is.) Egy képlékenynek tűnő átmeneti rendezés felveti azt a problémát is, hogy a szigorúan az „adok-veszek” elv alapján álló izraeli politika képes és hajlandó-e nagyobb rugalmasságot tanúsítani. A Szilárdság Frontjának több tagállama részéről máris határozott figyelmeztetések hangzottak el Amman címére az esetleges „jordániai megoldás” keresésével kapcsolatosan. Miután több ízben kiéleződött Szíria és Jordánia viszonya, a damaszkuszi Tisrin vezércikkben figyelmeztette a szomszéd országot a külön- béke-törekvések beláthatatlan következményeire. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet határozottan elvet minden különutat, és síkraszáll a független Palesztina megteremtése mellett. Ugyanakkor felélénkültek a többirányú viták a szervezet tagjai között, ami érthető, hiszen maga a PFSZ különböző osztályok és rétegek, különböző politikai irányzatokat képviselő csoportok koalíciója. (A vélemény- különbségek egyik szála az 1978-as bagdadi arab csúcsértekezleten létrehozott jordániai-palesztinai vegyesbizottság köré fonódott: a PFSZ tagjainak egy része változatlanul részt vesz ebben az intézményben, mig a Szíria-barátnak tartott El Szaika s a Népi Front Palesztina Felszabadításáért 1980 novemberében kivált belőle. Indokként a jordániai kormányátalakítást említették, melynek során Am- manban felállították a megszállt területek minisztériumát, szinte szervezeti előkészítéseként egy jordániai megoldásnak. Súlyos nézeteltérések bontakoztak ki akörül is, hogy a palesztin ellenállás építsen-e ki kapcsolatokat az izraeli békeerőkkel. Megoszlottak a vélemények, amikor Jasszer Arafat a szófiai béke-világkongresszuson találkozott az Izraeli Kommunista Párt több vezetőjével, majd amikor a PFSZ néhány vezetője üzenetet intézett a palesztinai-izraeli Béketanács jeru- zsálemi üléséhez. E viták mögött az a kardinális kérdés áll, hogy a palesztin mozgalom egy része olyan független állam megteremtését tűzte ki célul, amely Izrael 1967. június 4-i határain kívül esik, míg mások változatlan maximális programként egységes Nagy-Palesztina létrehozását kívánják. Ezért nem tartják lehetségesnek a párbeszédet olyan haladó izraeli képviselőkkel sem, akik például a knesz- szetben állást foglalnak egy független arab Palesztina Izrael szomszédjaként történő létrehozása mellett, vagy a Béketanács említett ülésén - a hatósági tilalmak ellenére - kitűzték a PFSZ zászlaját.) Kairó nyílt sisakkal, más jobboldali arab államok burkoltabban játszanak arra, hogy a palesztin belső vitákat élezzék. A „jordániai megoldás” további bonyodalmakat is rejt magában. Ez nem zárja ki, hogy Washington olyan lépéseket tegyen s kötelezettségeket vállaljon, amelyek máris az új taktikát jelzik. Ide tartozik az Izraelnek szánt katonai segély- szállítmányok növelése s a bírálatok tompítása. (A Reagan-kormányzat szóvivői nem nyilvánították törvénytelennek az izraeli településeket, csupán mérsékletet ajánlottak - taktikai okokból.) A nyíltabb Izrael-támogatás egyúttal szavatosság kíván lenni a szövetséges irányába, hogy az tanúsítson nagyobb rugalmasságot. 20
