Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
INOTAI ANDRÁS Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez A fejlődő országok, amelyek nagy része két évtizede jutott el a politikai függetlenség küszöbére, a hatvanas évek végétől mind jelentősebb világpolitikai tényezővé váltak. A fejlett tőkés országokkal, a korábban kialakított nemzetközi munkamegosztással és a megelőző időszakra jellemző erőviszonyok átalakításával kapcsolatos nézeteik, viselkedésük a hetvenes években lehetővé tette, hogy egyes követeléseiket nemzetközi politikai fórumokon egységesen terjesszék elő. A kifelé mutatkozó egység mögött azonban - éppen ezen egység demonstrálásának időszakában - erőteljes gazdasági differenciálódási folyamat indult meg, amely hamarosan a politikai egységtörekvések vékony kérgén is széles repedéseket idézett elő. Ahogyan ma már egyre kevésbé célszerű beszélni a fejlődő világ politikai mozgalmának egységéről, úgy még kevésbé megalapozott valamiféle egységes, a fejlődő világ egészére jellemző és alkalmazható gazdasági növekedési-fejlesztési stratégia (elmélet) létjogosultsága. Nem pusztán arról van szó, hogy a korábban használatos kifejezések elvesztették valóságos tartalmukat (egy részüknek sosem volt ilyen tartalma): a „gazdag” és a „szegény” országok közötti különbség- tétel - amellett, hogy elfedi a fejlettségbeli eltéréseket - aligha alkalmazható akkor, amikor a világ leggazdagabb országai az egy főre jutó társadalmi termék alapján az olajexportőr országok közül kerülnek ki. A „fejlett” és a „fejlődő” országok közötti megkülönböztetés azért nem fedi a valóságot, mert nem egy ún. fejlődő ország valójában stagnált vagy visszafejlődött a hetvenes években. Az „elmaradott” kategória használata pedig azért nehezen indokolható, mert egyes fejlődő országok egyre inkább kilépnek az elmaradottság klasszikusan értelmezett köréből, míg bizonyos, valamikor fejlett tőkés országok az elmaradottság, illetve a lamaradás kézzelfogható jeleit mutatják. A fogalmi tisztázásnál sokkal fontosabbak a reálgazdasági szférában a hetvenes évek során végbement változások. Ezek eredményeként a fejlődő országok mindenkor heterogén csoportján belül alapvető és feltehetően hosszú távon fennmaradó különbségek rajzolódtak ki. Elfogadható ezért - a klasszikus regionális tagolás (Afrika, Latin- Amerika, Ázsia) helyett - a fejlődő országok gazdaságának az UNCTAD által alkalmazott csoportosítása: olajexportőrök, iparcikkexportőrök, legkevésbé fejlettek és egyéb fejlődő országok.1 (A továbbiakban - a nemzetközi statisztika forrásaitól függően - mindkét csoportosítást alkalmazzuk.) Nem kevés gondot okoz, hogy a nemzetközi statisztikák egy része a fejlődő országok közé számítja az ázsiai szocialista országokat, továbbá Kubát és egyes dél140
