Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
európai gazdaságokat. Számunkra a fejlődő országok csoportjába sorolandó valamennyi afrikai ország a Dél-afrikai Köztársaság kivételével, valamennyi ázsiai ország Japán és Izrael kivételével (az ázsiai szocialista országokra mindenkor külön utalunk, ha az adatok ezen gazdaságok jellemzőit is tartalmazzák), továbbá az összes amerikai ország az Egyesült Államok, Kanada és Puerto Rico kivételével. (Az óceániai fejlődő országokat külön nem tárgyaljuk.) Ennek az írásnak az a célja, hogy egyrészt megvilágítsa a fejlődő országok világ- gazdasági szerepét, és ennek alapján igyekezzen segítséget nyújtani annak a sávnak a meghúzásához, amelyen belül a fejlődő országok politikai követelései és gazdasági tárgyalóereje viszonylag összhangban van; másrészt rámutasson a hetvenes években végbement alapvető világgazdasági folyamatok erőviszony-átrendeződési hatásaira a fejlődő országok csoportján belül. Az átrendeződés fő jellemzője, hogy két országcsoport kiemelkedett a gyengén fejlettség hagyományosan értelmezett köréből, míg egynek a helyzete a korábbi időszaknál is reménytelenebbé vált. A kiemelkedést az egyik csoport a világpiaci olajárak megsokszorozásával, világpiaci monopolhelyzetének kihasználásával érte el, míg a másik a hagyományosan importhelyettesítő, a világpiactól elzárkózó gazdaságfejlesztési stratégia feladásával, az exportorientáció erősítésével, a nemzetközi versenyképesség javításával, egyszóval a gazdaságfejlesztés belső feltételeinek újrarendezésével. Mivel célunk kizárólag az, hogy részletes statisztikai alapanyag segítségével ábrázoljuk az említett változásokat, nem teszünk kísérletet a különböző fejlődési pályák részletes minősítésére, a valamennyi fejlesztési stratégiával együtt járó, azokat szükségszerűen kísérő ellentmondások és feszültségek beható elemzésére. Ügy gondoljuk azonban, hogy az adatok - akár nagyságrendeket, akár fejlődési trendeket jeleznek is - elgondolkodtatóak, és az olvasó belőlük számos - e cikk korlátozott terjedelme miatt háttérben maradt, ki nem fejtett —■ összefüggést és következtetést tud kiolvasni. Néhány általános mutató A világ területének kereken 5 o százalékát, az ázsiai szocialista országokat is beleszámítva közel 60 százalékát foglalja el a ma már több mint 110 fejlődő ország. Ezekben él a világ lakosságának több mint 70 százaléka (az ázsiai szocialista országok nélkül majdnem fele). Ugyanakkor a fejlődő országok a világ társadalmi termékének csak 15 (az ázsiai szocialista országokkal együtt kereken 20) százalékát állítják elő. A világ ipari termelésének 10, kivitelének 25, behozatalának 22 százalékát mondhatják magukénak, míg részesedésük a világ energiafogyasztásából 13, kutatási ráfordításaiból mindössze 2 százalék.2 Bár a hetvenes években a fejlődő világ gazdasági növekedése meghaladta a világátlagot, lemaradása a fejlett országokhoz képest - legalábbis a fejlődő világ egészét tekintve - nem változott lényegesen. Ugyanis a gyors népességnövekedési ütem korlátozta az egy főre jutó jövedelmek emelkedését. Különösen jól látszik ez a mezőgazdaságban, ahol - régiónként tetemes eltérések mellett - a fejlődő világ termelésének növekedési üteme meghaladta a világátlagot, de az egy főre jutó mezőgazdasági termelés mutatója már elmaradt tőle. Kétségtelen, hogy a népesség gyors természetes szaporodása számos fejlődő országban a gazdasági növekedés kedvező hatásainak jelentős tompításához, esetenként teljes elmaradásához vezetett. Különösen súlyos gond, hogy a legnagyobb lélekszámú országok egy része a legelmaradottabbak csoportjában foglal helyet (például India, Banglades vagy - az olajár-emelkedések előtt - Indonézia). 1978- ban 16 fejlődő ország lakossága haladta meg a 30 milliót, közülük kettőben (a Kínai
