Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
lista jelleg erősödése, másrészt a távlati célként meghatározott szocializmus felfogásának a tisztulása jelzi. E két tendencia érvényesülésének mértéke, tehát - a folyamat jellegéből adódóan - elsősorban felépítményi, politikai kritériumok alapján, a nem kapitalista fejlődési út egységes folyamata mint történelmi átmenet három fázisra bontható:- A kezdeti periódusban az ún. nemzeti demokratikus feladatok megoldása, a függetlenség védelme, megszilárdítása és gazdasági megalapozása, az imperializmus és a neo- kolonializmus elleni harc, valamint a törzsi-nemzetségi, illetve feudális viszonyok felszámolása van napirenden. E szakasz antikapitalizmusa az imperialistaellenességben, a külföldi tőke tevékenységének ellenőrzésében és korlátozásában áll. Ekkor még csaknem egyforma esélye van a társadalmi fejlődés kapitalista, illetve szocialista iránya választásának. Ily módon ez, a fejlődési utat meghatározó szakasz véglegesen csak akkor tekinthető a nem kapitalista átmenet első fázisának, ha a későbbiekben túlsúlyba kerülnek a történelmi útrövidítés irányába ható elemek, és a fejlődés eléri a nem kapitalista fejlődés következő fokát.- A második szakasz fő jellemzője az antikapitalista jelleg erősödése, amely ekkor már a hazai burzsoázia pozícióinak korlátozásában, a kapitalista termelési viszonyok kialakulásának, illetve a már meglevő tőkés elemek uralkodóvá válásának megakadályozásában is kifejezésre jut, továbbá magában foglalja a nem kapitalista fejlődés során is szinte törvényszerűen kialakuló, a korrupción gazdagodó bürokratikus burzsoázia elleni harcot is. A társadalmi-gazdasági fejlődés irányának meghatározásáért folyó küzdelem - ha még nem is végérvényesen - a történelmi útrövidítés javára dőlt el. A fejlődés céljaként a jelenleginél igazságosabb társadalmi-gazdasági rendszer, a szocializmus megvalósítása fogalmazódik meg, bár ez utóbbi még többnyire sajátos regionális vagy nemzeti színezetű megközelítésben.- A nem kapitalista átmenet tartalmának legteljesebb kibontakozása a szocialista orientációjú fejlődés szakaszában valósul meg, amikor a marxizmus-leninizmus válik a forradalom ideológiájává. Ez egyúttal a célként megjelölt szocializmus tudományos értelmezésének terjedését, valamint a megelőző periódus antikapitalizmusának még következetesebbé, ugyanakkor körültekintőbbé válását is eredményezi. A tudományos szocializmus tanításainak gyakorlati alkalmazását és megvalósítását a néptömegekre támaszkodva, a proletariátus ideológiája alapján álló élcsapatpárt irányítja. Az átmenet szocialista orientációjú szakaszának további fontos jellemzője, hogy a szocialista országokkal folytatott, már a korábbi periódusokban is meglevő együttműködés egyre fontosabb kritériummá válik, és az egyre szorosabb kapcsolatokban fokozatosan túlsúlyba kerülnek az internacionalizmus elemei. Ilyen megközelítésben tehát a szocialista orientációjú fejlődés fogalma nem használható a nem kapitalista fejlődési út fogalmának szinonimájaként, hanem csupán az - ez utóbbi által jelölt történelmi útrövidítési folyamat - egyik, méghozzá legelőrehaladottabb fázisának elnevezéseként.17 Az átmeneti folyamat szakaszai között - az egyértelműen mérhető objektív kritériumok hiányában - nem húzható éles határvonal, és az egyes fejlődési szintek között egyre nagyobbak a folyamat egységes jellegére utaló átfedések. Önmagában azonban még a legteljesebb mértékben kifejlett szocialista orientáció sem azonosítható a szocializmussal, hiszen ez utóbbi feltételezi a hatalom osztálytartalmának szocialista jellegét, a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válását, valamint a szocializmus építése más általános törvényszerűségeinek érvényre juttatását. A szocialista orientációjú fejlődés fázisában kialakított termelési viszonyok viszont egyre fokozódó társadalmi jellegük ellenére sem minősíthetők még szocialistának, és az adott feltételek között természetesen nem érvényesül a szocializmus gazdasági alaptörvénye és a munka szerinti elosztása elve sem. Ezen a fokon ugyanis még a társadalom tagjai alapvető szükségleteinek a kielégítése a cél, és ez - az adott körülmények kö82
