Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
zött - megköveteli minden rendelkezésre álló technika felhasználását. Nem fogadható el tehát az a nézet, amely elmossa a fejlődés folyamatának egyes szakaszai közötti alapvető különbségeket, s amely szerint . .a fejlődés nem kapitalista útja szocialista törekvés kifejezője ... Minden olyan út, amely elveti a kizsákmányolást és az ember ember által való elnyomását, nem kapitalista út... A fejlődés nem kapitalista útja nem előcsarnoka sem a szocializmusnak, sem a kommunizmusnak, minthogy a szocializmus és a kommunizmus önmagában nem egyéb, mint a fejlődés nem kapitalista útja.”18 Nyilvánvalóan sok kárt okozhat ugyanis az az elméletileg és politikailag nem megalapozott nézet, amely - ilyen vagy éppen ezzel ellentétes alapon - a szocialista fejlődés specifikumait vagy a más körülmények között végbement átmenetek példájának követését kéri számon az elmaradott, torz bázison, sajátos feltételek között fejlődő fekete-afrikai országoktól. Nem szorul ugyanis bizonyításra, hogy minőségileg más feladatot jelent a kapitalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet, mint a prekapitalista viszonyok szocialista irányú átalakítása. A nem kapitalista átmenet nemzetközi feltételei és belső alapjai Fekete-Afrikában A fekete-afrikai országok nem kapitalista fejlődésének nemzetközi feltételei az elmúlt években kedvezően alakultak. Korunk jellegzetes vonásává vált a kapitalizmus általános válságának éleződése és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet világméretű kibontakozása. A szocialista közösség országainak léte - mint külső tényező - elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyáltalán reális alternatívaként merülhessen fel a nem kapitalista út a függetlenné vált országok társadalmi-gazdasági fejlődése meghatározásakor. A szocialista országok fejlődése és eredményei meggyőzően bizonyították, hogy a szocializmus eszméinek gyakorlati megvalósítása biztosítja a népek társadalmi és gazdasági felemelkedését. A fejlődés magasabb szintjére jutott szocialista országok nagyarányú politikai, katonai és gazdasági támogatást nyújtanak a társadalmi haladás útjára lépett fekete-afrikai országoknak, és ily módon jelentősen hozzájárulnak a progresszív irányú fejlődés alapfeltételeinek biztosításához. A szocialista világrendszer erősödése, a haladás és a nemzeti függetlenség erőinek világméretű térnyerése egyfelől, a kapitalizmus pozícióinak gyengülése másfelől, jelentős pozitív irányú változásokat eredményezett a nemzetközi erőviszonyokban. Az erőviszonyok eltolódása, illetve az annak alapján kibontakozott nemzetközi enyhülés egyrészt lehetővé teszi az ellenforradalom exportjára irányuló nyílt vagy burkolt formájú kísérletek meghiúsítását, másrészt általában kedvező feltételeket teremt a nemzeti függetlenségükért és társadalmi haladásukért küzdő népek harcához. Ugyanakkor viszont - mint említettem - a nemzeti felszabadító forradalom sikerei maguk is kedvezően befolyásolják a nemzetközi erőviszonyok alakulását, és így végső soron közvetve elősegítik a nemzetközi enyhülés folyamatának erősödését még akkor is, ha konkrét esetekben átmenetileg éppen a feszültség fokozódásának forrásaivá válhatnak. A képhez hozzátartozik az - a társadalmi haladás ügye szempontjából kedvezőtlen - körülmény, hogy a fejlődés nem kapitalista útjára lépett fekete-afrikai országok jelenleg is a tőkés világgazdasági rendszerhez tartoznak. Ez a kötődés a társadalmi haladás térhódításának megakadályozásáért küzdő imperializmus és neokolonializmus befolyása érvényesítésének legfontosabb csatornája. Mivel e kapcsolatok megszakítására, de még gyökeres megváltoztatására sincs rövid távon lehetőség, a nem kapitalista átmenetet ezeknek a társadalmi-gazdasági és politikai szempontból egyaránt veszélyes kapcsolatoknak az árnyékában kell megvalósítani a térség országaiban.19 83
