Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában
A marxista eszmék és a vallási ideológiák váltak az ideológiai élet fő vonulataivá, mert globális, átfogó választ adnak és alternatívát kínálnak azokra az ellentmondásokra, amelyek a kapitalizmus belső korlátáiból fakadnak. Ez összefügg azzal is, hogy a kultúra, az erkölcs, az emberi önmegvalósulás tekintetében nyíltabban megmutatkozik a kapitalizmus rothadó jellege, mint a gazdaság, a technika terén. Habár a vallási ideológiák transzcendens eszméket hordoznak, a társadalom termékei. Tükröződnek bennük az evilági realitások, konfliktusok. Nem térhetnek ki a tudományos kutatások eredményei, valamint az ember gondolkodását, szenvedélyét, törekvéseit, ideáljait, cselekvését befolyásoló társadalmi viszonyok módosulása elől. A vallási ideológián belül akadnak olyan áramlatok, amelyek a kor kihívására a mai világtól való elfordulással, múltba meneküléssel válaszolnak. A társadalmi igazságtalanság következményei elleni tiltakozás miszticizmusba csap át, a történelmi változás elutasításába. A jövő ebből a nézőpontból nem a jelen meghaladása, hanem visszatérés az ősihez. Vannak olyan áramlatok is, amelyek a vallási ideológiát összekapcsolják a nemzeti és társadalmi újjászületéssel, megújulással, a történelem cselekvő formálásával. Támaszkodnak a tudomány egyes eredményeire, a marxista elmélet, a szocialista eszmények egyes elemeire. A vallási ideológia önmaga részleges megtagadásával, illetve megcsontosodása révén tud tovább élni. Ezzel szemben a marxista elmélet terjedésének természetes alapja a társadalmi valóság dinamikája. A vallási ideológia politikai dimenziója és a politika vallási dimenziója „Bármi néven nevezhető kultikus típusú ideológiai rendszer újjászületésének és aktivizálódásának csak két oka lehet: vagy éretlenek még az ilyen társadalmi viszonyok, vagy bomlásnak indultak.”4 A harmadik világban a társadalmi viszonyok egyidejűleg éretlenek és bomlásban vannak. Az egyidejűleg fennálló különböző termelési viszonyok áthatják egymást. Ezt az állapotot nem lehet átmenetnek tekinteni, mint az európai viszonyokat az eredeti tőkefelhalmozástól az ipari kapitalizmus kiteljesedéséig terjedő időszakokban. A harmadik világ társadalmi éretlensége és dezintegrált állapota nem elsősorban az idő függvénye. A centrum azért nem tudja kirekeszteni a világrendszerből a korábbi társadalmi formációkat, mert továbbélésének, uralmának feltétele, hogy fenntartsa és bomlassza a régit, illetve akadályozza, torzítsa az újat, a tőkés szektort, amelyet egyenlőtlenül fejleszt. A harmadik világ tömegeinek mindennapi életét áthatja a vallás, ugyanakkor befolyásolja a társadalmi-gazdasági szerkezetet is. Ebből adódik, hogy a társadalmi, politikai, etikai, közösségi feszültségek, a régi és az új harca még általában a vallási ideológián keresztül fejeződik ki, illetve a célok a vallási ideológiák vonatkozási rendszerében fogalmazódnak meg. Mikor a gyarmatosított védelmezi vallását, kiáll érte, magatartása szükségszerűen antikolonialista és antiimperialista tartalmú. Elutasítja az idegenek vallását. Az antiimpe- rialista harc során a hivő számára Isten humanizálódik, amikor a hivő Isten nevében emberibbé akarja tenni a világot. Vallása nem alázatra, beletörődésre szólítja fel, hanem tiltakozásra ösztönzi. Isten megváltozott viszonya az emberek világához abból fakad, hogy a hivő megváltoztatja viszonyát a világhoz és önmagához. A vallási ideológiát fel lehet használni és fel is használják történelmileg meghaladott 52
