Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában
kodik a centrum peremére. A centrum, sőt a világgazdaság főbb szereplői már nemcsak nemzetállamok, hanem egyre nagyobb mértékben nemzetek feletti multinacionális monopóliumok. Beérik-e majd a kőolajtermelő államok mai szerepükkel, hogy függelékállamok maradjanak tartalékaik kimerüléséig? Megengedik-e újonnan létesített oázisaik elsivata- gosodását, vagy megpróbálják átalakítani a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyek rendszerét ? Milyen mozgásokat eredményez a demográfiai robbanás, a gyorsuló urbanizáció ? Fel tudják-e oldani a szocialista orientációjú országok azt a feszültséget, amely a szocialista felépítmény és a kapitalista vonásokat mutató gazdasági alap ellentmondásából fakad ? A hatvanas években még úgy tűnt, hogy a gyarmati rendszer korlátainak eltávolítása után a fejlődés könnyű és egyenletes lesz, de a hetvenes években a fejlődő országok előtt felhalmozódtak a legkülönfélébb akadályok. A kemény realitások nem teszik lehetővé, hogy nagyratörő, romantikus elképzelésekkel ámítsák magukat, mint az előfordult a hatvanas években. Ha nem születtek is átfogó általánosítások, elméleti koncepciók, ez nem jelenti, hogy a tudományos kutatások, a tapasztalatok elméleti feldolgozása visszaesett. A harmadik világban, a fejlett tőkés és a szocialista országokban számos publikáció jelent meg, amely felöleli a társadalomtudományok csaknem valamennyi területét. Feldolgozza a gyarmatosítás előtti idők történetét, gazdaságtörténetét és kulturális fejlődését. A kutatások a nemzeti felszabadító mozgalmak történetére, a világgazdaságban végbemenő változásokra, az urbanizáció szociológiai vonatkozásaira, az iparosítás és a fejlesztés modelljeire irányulnak. A felsőfokú oktatási intézmények és a tudományos intézetek széles körű hálózata épült ki a harmadik világban. Egyre több kiemelkedő szaktudós képviseli a fejlődő országokat a nemzetközi konferenciákon. Értékes folyóiratokat adnak ki. A harmadik világban publikált tudományos anyagok nagy része azonban nem kerül be a tudományos információ áramlatába, mivel a nagy multinacionális társaságok lényegében monopolizálják az információs hálózatokat, a könyvek kiadását és forgalmazását, tetszésük és érdekük szerint terjesztik a kiadványokat. A harmadik világ kutatói hátrányos helyzetben vannak, ugyanakkor a monopoltársaságok diszkriminációs politikája elszegényíti korunk elméleti, politikai gondolkodását, hátráltatja a társadalomtudományok egyetemes fejlődését. A hetvenes években a polgári tudósok nem fogalmaztak meg olyan átfogó elméleti koncepciót, mint amilyen Rostow-é volt. Ám ez nem jelenti azt, hogy a polgári eszmék és politikai áramlatok nem hatnak. Befolyásuk tovább érvényesül a tankönyvek, a középiskolai és főiskolai programok, valamint az oktatók révén. Az imperializmus talán elsősorban arra törekszik, hogy a mindennapi tudatot manipulálja a tömegtájékoztatási eszközök bevetésével. Az iskolázott városi lakosság túlnyomó többsége rendszeresen hallgatja az „Amerika Hangja”, a BBC, a francia rádió földrészek, illetve országok felé irányuló adásait. Ezzel mélyrehatóan befolyásolják az emberek politikai „tájékozottságát”, kulturális ízlését. Propagandájukkal kételyeket ébresztenek a szocialista országok politikájával, a forradalmi úton járó fejlődő országokkal szemben, és zavarják a marxista elmélet vonzóerejét, elsajátítását. Sajnos, a harmadik világ forradalmi rendszereinek propagandatevékenysége még gyenge, a szocialista országoké nem elég sokszínű és hatékony. Az ideológiai harcnak erre a formájára sokkal nagyobb figyelmet, intenzívebb kutatómunkát kellene fordítani. A hetvenes évtized eszmei-politikai térképén két fő vonal rajzolódik ki: a vallásos ideológiák jelentőségének növekedése és a politikai törekvések vallásos dimenzióinak erősödése, valamint a marxista eszmék széles körű elterjedése, meghonosodása. 51
