Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
nek rovására, mint ahogyan az sem, hogy egyes imperialista körök és fejlődő országbeli támogatóik igyekeznek éles választóvonalat húzni a világ gazdasági és politikai problémái közé. A követelések depolitizálása ugyanis szükségszerűen maga után vonja a fejlődő országok pozícióinak gyengülését a gazdasági felemelkedésükért vívott harcukban is. Szóvá kell tenni továbbá, hogy az egyetemes nemzetközi szervek munkájában és határozataiban alapvető követelményként kell érvényre jutnia minden országcsoport és egyéni résztvevő érdekeinek. Senki sem vitathatja, hogy a fejlődő országok a jelenlegi helyzetben megkülönböztetett figyelmet és elbánást érdemelnek. Emellett azonban más országcsoportok is joggal várhatják, hogy sajátos gondjaikat és a problémák megoldására irányuló javaslataikat is megértéssel fogadják. Ennek az elvnek az érvényesülése megkönnyítené olyan határozatok elfogadtatását és megvalósítását, amelyek képesek lennének a széles körben szorgalmazott új típusú nemzetközi munkamegosztás kialakítására. A fejlődő országok aktivitásának növekedése a politikai kérdések vitájában Jóllehet a fejlődő országok figyelme a világgazdasági problémákra összpontosul, érdeklődésük kiterjed a világ politikai életében végbemenő folyamatokra is. Törekvésük arra irányul, hogy önálló erőként szerepeljenek minden területen. Fellépéseik tartalmát és irányát politikai kérdésekben általában regionális szerveik vagy az el nem kötelezett mozgalom állásfoglalásai, a mozgalom csúcskonferenciáinak határozatai szabják meg. Jelenlétükkel és véleményükkel számolni kell minden aktuális világpolitikai kérdés megvitatásakor, a leszerelési tárgyalásokon, a nemzetközi szervezetek tevékenységének, programjainak, munkamódszereinek meghatározásánál. Igénylik, hogy a multilaterális fórumok döntéshozatali folyamatában és adminisztratív irányításában a korábbinál nagyobb, lényeges szerephez jussanak. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsítanak a fejlődő országokat közvetlenül érintő politikai problémák iránt. A nemzetközi légkört nagymértékben befolyásolják azok a válsággócok, amelyek jórészt a fejlődő országok kontinensein alakultak ki. A közel- keleti helyzet megítélésében, a ciprusi kérdésben, a nyugat-szaharai konfliktusban haladó álláspontot foglalnak el. Szerepük a világhelyzetet kedvezőtlenül befolyásoló problémák megoldásában összességében pozitív. A jelenlegi feszültebb helyzetben, az imperialista hatalmak fokozódó nyomása és megtévesztő propagandakampánya hatására egy részük állásfoglalása néhány kérdésben (Afganisztán, Kambodzsa) bizonytalanná és ellentmondásossá vált. Változatlanul megkülönböztetett figyelmet fordítanak a gyarmati rendszer teljes felszámolására, az új gyarmatos!tási törekvések meggátlására. Szolidárisak a gyarmati elnyomás ellen küzdő felszabadítási mozgalmakkal, amelyeket az ENSZ keretei között is jelentős erkölcsi, politikai támogatásban részesítenek. Akcióikat most a dél-afrikai fajüldöző rendszer elleni harcra, a faji elkülönülést hirdető politikára, a dél-afrikai rendszerrel együttműködő NATO-hatalmak leleplezésére összpontosítják. Különösen érzékenyen reagálnak a nemzeti szuverenitást, a függetlenséget, a területi sérthetetlenséget érintő eseményekre. Többségük józanul foglal állást az emberi jogok kérdésében, felismerve a nyugati hatalmak által felszínen tartott, mesterségesen felnagyított kérdéscsoport veszélyeit mind az alapvető emberi jogok érvényesítésére, mind a világpolitika lényeges kérdéseire irányuló figyelem elterelésére. Nem veszik át az emberi jogok burzsoá értelmezését hirdető jelszavakat, nem támogatják az emberjogi intézményrendszer átszervezésének a nyugati 40
