Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
hatalmak részéről ösztönzött megvalósítását. Az emberjogi kérdések mellett a szociálpolitikát érintő napirendi pontoknál is rendszeresen eggyüttműködnek a szocialista országokkal. A közgyűlés III. bizottságában hozott határozatok nagy többségét a két országcsoport akcióegységének eredményeként haladó, antiimperialista szellem hatja át. A fejlődő országok érdeklődése fokozódik a leszerelés kérdései iránt is. Növekvő aktivitásuk több irányú:- a meglevő leszerelési fórumokon erősíteni szeretnék pozíciójukat, növelni számarányukat;- arra törekszenek, hogy az ENSZ-közgyűlés - ahol számszerű többségben vannak, és ahol a tagállamok egyenjogúsága legjobban érvényesül - legyen az irányítója és ellenőre a különböző két- vagy többoldalú leszerelési tárgyalásoknak; és hogy- új leszerelési fórumok létesüljenek, amelyek eleve az ENSZ-közgyűléstől függenek, és amelyekben arányos képviseletet kapnak. Mindezeknek a megnyilvánulási formáknak egy célja van: növelni befolyásukat a leszerelés menetére, a csoport érdekeivel összhangban álló döntések elfogadtatására. A leszerelési tárgyalások szervezeti kereteinek bővülése, a résztvevők számának rendszeres növekedése, összetételének alakulása szemléltetően mutatja a fejlődő országok arra irányuló eredményes törekvéseit, hogy napjaink legfontosabb, a világpolitikai helyzetet döntő módon meghatározó kérdésében is hallassák szavukat: befolyásolják a leszerelési tárgyalások menetét. A két nagyhatalom tárgyalási szerveként induló genfi leszerelési fórum folyamatos bővülése, a 18 hatalmi bizottság, a Leszerelési Bizottság konferenciája (CCD), majd a mostani genfi Leszerelési Bizottság (CD) kialakulása a fejlődő és az el nem kötelezett országok állandó térnyerését bizonyítja.2 A 40 tagú Leszerelési Bizottságban ma már többséget alkotnak. Számuk növekedése fellépésük tartalmának minőségi változásában is megnyilvánul. Bár a csoport egy része felkészületlen, ennélfogva passzív, nem képes még érdemben elősegíteni a leszerelési tárgyalásokat, a csoport vezetői nevükben és egyetértésükre hivatkozva egyre több olyan javaslatot nyújtanak be, amelyek lényegében önálló platformot képviselnek. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakain már több mint 40 leszerelési tárgyú határozat született. Jelentős részüket a fejlődő országok kezdeményezték. Az ENSZ-közgyűlés irányító és felügyelő szerepének erősítését segítette elő a közgyűlés 10., a leszerelés problémáinak szentelt rendkívüli ülésszaka is, amelynek menetét, az elfogadott záróokmány tartalmát nagymértékben befolyásolták az ENSZ fejlődő tagállamai. A 10. rendkívüli ülésszak határozata alapján hozták újra létre az ENSZ Leszerelési Bizottságát, irányozták elő az ENSZ Titkárságán belül működő Leszerelési Központ megerősítését, amelyre — személyi állományánál fogva is - nagyobb befolyást tudnak gyakorolni. Az ülésszakon elfogadott záróokmány egyes rendelkezéseinek a végrehajtás során olyan értelmezést kívánnak adni, amely a genfi Leszerelési Bizottságot szoros szálakkal kötné a közgyűléshez és annak szerveihez. Az újabb közgyűlési bizottságokban, a leszerelés egyes részkérdéseit részletesen vizsgáló szakértői csoportokban a fejlődő országok képviselői már számarányuknak megfelelő mértékben jutnak képviselethez. így ezen szervek munkájának tartalma már jobban magán viseli a fejlődő országok véleményének jegyeit. A fejlődő országok leszerelési célkitűzései közel állnak a szocialista országok hathatós leszerelési intézkedéseket szorgalmazó javaslataihoz. Ez kifejeződik többek között abban, hogy a különféle leszerelési indítványokra a szocialista és a fejlődő országok csoportjának tagjai azonos szavazatokat adnak le. Külön is figyelemre méltó, hogy a leszerelés kulcskérdésében, a nukleáris leszerelés sürgetésében állnak legközelebb egymáshoz a szocialista és a fejlődő országok nézetei. Velünk együtt sürgetik a nukleáris 41
