Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
ban az elmaradott országok problémái álljanak. A korántsem teljes felsorolás bizonyítja, hogy törekvéseik az egyes részterületeken hoztak eredményeket. A kép azonban félrevezető. A fejlődő országokba bilaterálisán vagy a nemzetközi szervezetek csatornáin keresztül áramló segítségnyújtás elégtelennek bizonyult. Még arra sem volt elégséges, hogy a fejlődő országokban élő százmilliók életkörülményein számottevően javítson. Nem kerültek közelebb ahhoz a célkitűzéshez, hogy súlyuk alapvetően megváltozzék a világgazdaságban, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködésben egyenlő alapon vegyenek részt. Nagyon távoli lehetőségnek látszik az a politikai követelésük is, hogy számarányuknak megfelelően szóljanak bele a világgazdasági folyamatokat befolyásoló szabályozások kidolgozásába. A szerkezeti változásokat eredményező döntések megvalósíthatósága szükségszerűen a reális erőviszonyokkal áll összefüggésben. A fejlődő országok gazdasági szerepe egyes területeken növekedett, potenciálisan szerepük egyre fontosabb. A kezükben levő ütőkártyák azonban ma még csak részeredmények eléréséhez, lépésről lépésre történő előrehaladáshoz elegendőek, de ez kevés az alapvető változások biztosításához. Ezt szemléltetően bizonyítja az ENSZ közgyűlésének n., világgazdasági kérdéseknek szentelt ülésszaka, előkészítésének menete, az ülésszak eredménytelensége és az ülésszak óta eltelt időszak tapasztalata. A rendkívüli ülésszak kidolgozta az 1980-as évekre szóló új (immár a harmadik) fejlesztési stratégiát, és ezt az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszaka végleges formájában (és számos lényegi fenntartással) el is fogadta. A stratégia mennyiségi előirányzatai és minőségi mutatói azonban csak kívánalmakat testesíthetnek meg. A stratégia-dokumentum nem rendelkezhet a végrehajtásról. Kísérő intézkedések nélkül viszont nincs biztosíték arra, hogy a stratégia meg is valósul ebben az évtizedben. A fejlődő országok elképzelései szerint a globális tárgyalások jelentenék azt a minőségi változást, az új és hatékony eszközt, amelynek révén gyorsabban létrehozható az új nemzetközi gazdasági rend. Javaslataik alapján a tárgyalások végső terméke olyan egyezménycsomag lenne, amely a részt vevő államok számára rögzítené a nemzetközi jog szabályai szerint teljesítendő kötelezettségvállalásokat. A globális tárgyalás kérdésében különösen élesen ütköztek össze a fejlődő és a fejlett tőkés országok érdekei. Döntéshozatalra mind ez ideig nem kerülhetett sor. Pedig a fejlődő országok a nyugati hatalmakkal folytatott alkujuk során fokozatosan engednek politikai és gazdasági követeléseikből. Ennek több oka van. Kétségtelen, hogy célkitűzéseikben néha olyan elemek is találhatók, amelyek taktikai vagy egyéb okokból elszakadnak a realitásoktól. Ezeket - legalábbis az előfeltételek megváltozásáig - kénytelenek feladni. A csoport összetett jellege, tagjainak nagyfokú különbözősége gazdasági fejlettségben és adottságokban, társadalmi viszonyaikban, ideológiai, politikai berendezkedésükben lehetőséget nyújt a tapasztalt ellenfélnek, a volt gyarmatosító hatalmaknak, hogy ellentéteket szítsanak közöttük, a fejlődő országok körében is fellelhető szövetségeseik segítségével gyengítsék fellépéseik antiimperialista jellegét. Ezáltal esélyeik is gyengülnek az eredményes alkura. E tényezők mellett meghatározó azonban az a körülmény, hogy a fejlett tőkés országok gazdasági ereje és befolyása még mindig elég erős ahhoz, hogy elhárítsanak minden olyan rendezési kísérletet, amely fontos pozíciók feladását jelentené részükről. A szocialista országok támogatják a fejlődő országok jogos követeléseit, együtt küzdenek velük a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, demokratikus alapokon történő átalakításáért. Bátorítják fellépésük imperialistaellenes jellegét. Nem hagyhatnak azonban figyelmen kívül néhány kedvezőtlen jelenséget. Nem fogadható el a gazdasági kérdéseknek a ténylegesnél nagyobb arányú előtérbe helyezése az ENSZ alapvető feladataként, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésé39
