Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
Még az olyan sajátos rendeltetésű szervezetben is, mint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, évek óta megújuló és mind több bírálat éri a fejlett államokat, hogy lényegesen növeljék műszaki és tudományos segítségüket a fejlődő régiók felé, rendszeresen emeljék anyagi hozzájárulásaikat, és a szervezet segályprogramját ne önkéntes felajánlásokból, hanem a költségvetésből finanszírozzák. Az elmúlt években számos világkonferenciát hívtak össze az ENSZ égisze alatt, amelyek egy-egy, az emberiség előtt álló kiemelten fontos problémát voltak hívatottak tárgyalni és megoldani: népesedési világkonferencia, Bukarest, 1974. augusztus 19—30.; világélelmezési konferencia, Róma, 1974. november 5-16.; „ENSZ-konferencia az emberi településekről” (Habitat), Vancouver, 1976. május 31-június 11.; az ENSZ vízügyi konferenciája, Mar del Plata, 1977. március 14-25.; „ENSZ-konferencia az el- sivatagosodásról”, Nairobi, 1977. szeptember 9-29.; Agrárreform és falufejlesztési világ- konferencia, Róma, 1979. július 12-20. (a FAO-val közösen); ENSZ-konferencia „A tudomány és a technológia a fejlesztés szolgálatában” címmel, Bécs, 1979. augusztus 20-31. Ezek a világkonferenciák már témaválasztásuk folytán is olyan kérdéseket vitattak, amelyek elsősorbanafejlődő országokat érdekelték még akkor is, ha egyúttal részét képezték az emberiség egyetemes gondjainak. Az elfogadott határozatok, akcióprogramok, a létrehozott számos alap, a végrehajtás menete szinte minden esetben fejlődőcentrikussá váltak. A fejlődő országok az ENSZ-rendszer szervezeti átalakítása révén is megkísérelték gyorsítani az új nemzetközi gazdasági rend megteremtését. Kezdeményezésükre a 7. rendkívüli közgyűlés 1975. szeptember 16-án (3362 /S-VII/ számon) határozatot fogadott el különleges bizottság felállításáról, amely az ENSZ gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó szektorának átszervezését célzó javaslatok kidolgozását kapta feladatul. A határozat abban jelölte meg az átalakítás lényegét, hogy az ENSZ az eddiginél alkalmasabb legyen a nemzetközi gazdasági együttműködés problémáinak - a fejlődő országok gazdasági bajainak - hatékony orvoslására, az ENSZ össztevékenységén belül további jelentős módosulások történjenek a gazdasági természetű témák javára. A tervezett mélyreható változások azonban sok tekintetben egyoldalúak, mellőzik az ENSZ-tagállamok egy részének érdekeit. Az ENSZ jelenlegi gazdasági-szociális szerveinek gyengítését és a kialakult munkamódszerek egy részének alapvető megváltoztatását tűzték ki célul ahelyett, hogy az egyébként a szocialista országok által is bírált eddigi tevékenység nem kielégítő tartalmán igyekeznének javítani. Egyes elgondolások még az ENSZ alapokmányát is érintik. Ilyen körülmények között az említett speciális bizottság működése nem hozott lényegi előrehaladást. Részletes ajánlásokat és következtetéseket fogalmazott meg, amelyeket a közgyűlés határozattá is emelt 1977. december 20-án (32/197. számú határozat), de annak legtöbb pontja még távol van a teljesítéstől. Részeredmények azonban születtek. (Fejlesztési és nemzetközi gazdasági együttműködési kérdésekkel foglalkozó főigazgatói poszt létrehozása, a titkárság egyes részlegeinek átszervezése, újabb tagságok és vezetőállások szerzése a bizottságokban, a titkársági apparátusban, a II. bizottság munkamódszereinek bizonyos reformja.1 Ezek a szervezeti döntések ellentmondásosak, csak nagyon áttételesen, ki nem mutatható mértékben segíthetik egy igazságosabb, demokratikus alapokon nyugvó nemzetközi munkamegosztás kialakítását a világgazdaságban. Az ENSZ szervezetei költségvetésük több mint háromnegyedét fordítják ma már világgazdasági és szociális kérdések vizsgálatára. Az irányzat hátterében a fejlődő országok állnak. Mint az említett példák is mutatják, elérték, hogy e tevékenység fókuszá38
