Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
szakító, szocialista utat választó politikai rendszer jött létre. Hasonló irányú folyamat zajlott le Afganisztánban. 4. Általános demokratikus, antifasiszta, imperialistaellenes, széles népi támogatást élvező forradalom győzött az Egyesült Államok tőszomszédságában, Nicaraguában. 5. A Közel- és a Közép-Kelet csendőreként ismert, a tőkés modernizáció modelljeként reklámozott Iránban olyan, különféle társadalmi osztályokat és eszmei irányzatokat összefogó forradalom győzött, amelynek éle elsősorban az Egyesült Államoknak a térségben elfoglalt pozíciói ellen irányul. 6. Hosszú harc után megszűnt a kisebbségi uralom Zimbabwéban. Jelentős sikereket értek el a namíbiai és a dél-afrikai hazafiak. 7. A fejlődő országok többsége - a közöttük megfigyelhető növekvő polarizálódás ellenére - képes volt közös antiimperialista és demokratikus platform kidolgozására és elfogadására. Ezt demonstrálja az el nem kötelezett országok mozgalmának fejlődése, különösen a havannai csúcsértekezlet lefolyása és az ott elfogadott dokumentumok. 8. Az új onnan felszabadult államokban megerősödött az a felismerés, hogy olyan világgazdasági és világpolitikai rendszer megteremtéséhez kell hozzájárulniuk, amely az államok szuverén egyenlőségén alapul, és kiküszöböli a neokolonialista típusú kizsákmányolás fennmaradását. 9. Általános törvényszerűségként állapítható meg, hogy a fejlődő országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista törekvéseinek sikerei a szocialista közösség országainak hatékony támogatásával voltak elérhetők és megszilárdíthatók. A fejlődő országok politikai „felértékelődésének” természetesen más tényezői is vannak. Ezek közül e helyütt három kiemelése indokolt. Az egyik az úgynevezett globális problémák továbbélése, sőt súlyosbodása a fejlődő világban. A másik a fejlett tőkés országok függőségének látványos növekedése az ebből a térségből származó energia- hordozóktól. A harmadik pedig (szoros összefüggésben az első kettővel) egy sor fejlődő ország társadalmi-politikai stabilitásának hiányából és a közöttük feszülő helyi konfliktusokból következő, nehezen elszigetelhető és hosszabb távú hatásokkal is járó feszültségforrások jelenléte. A politikai elemzőket a hetvenes évek elsősorban abban a vonatkozásban érdeklik, hogy az ekkor kialakult és megvizsgált sajátosságok, összefüggések, tendenciák milyen mértékben folytatódnak a nyolcvanas években. Melyek ma a fejlődő világ általános helyzetének azok a fő tényezői, amelyekből következtetések vonhatók le? A jelen tanulmány a következő fő kérdéscsoportokat tekinti át: 1. A nemzetközi erőviszonyok és az enyhülés alakulása a fejlődő világgal összefüggésben. 2. A fejlődő világot jellemző állandó és új tényezők. 3. A kiútkeresés progresszív alternatívái. 4. A fejlődő országok közös nemzetközi politikai törekvései. I. Elöljáróban elengedhetetlenül szükséges néhány olyan összefüggés említése, amelyek közvetlenül befolyásolják a fejlődő országok gazdasági-politikai helyzetét, külgazdasági és nemzetközi politikai döntéseiket. A hetvenes évek közepétől az imperialista hatalmak fokozatosan, de egyre nagyobb mértékű ellentámadást indítottak az enyhülés eredményei, és különösen annak további J9