Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
fejles2tése ellen. A tőkés világgazdaság ekkor már évek óta erőteljesen megnyilvánuló szerkezeti válsága, a szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadító mozgalmak pozícióinak erősödése vezettek a katonai-ipari komplexumok olyan reagálására, amely elsősorban az erőviszonyok megváltoztatását szolgáló fokozódó fegyverkezésben nyilvánul meg. Megszaporodtak a hidegháború időszakára emlékeztető jelenségek. Bár az új fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztése (szárnyasrakéták, MX-rakéták, neutron- bombák) korábban megkezdődött, de a rendszerbe állításukról hozott döntések csak az elmúlt években születtek meg. Észrevehetően rontotta az enyhülés légkörét a vlagyi- vosztoki megállapodás felülvizsgálatát elhatározó amerikai döntés, az elhúzódó SALT— II. tárgyalások, majd az egyezmény amerikai ratifikálásának elhalasztása. Súlyosan rontotta a kelet-nyugati kapcsolatokat és különösen a szovjet-amerikai viszonyt a NATO 15 éves fejlesztési programjának elfogadása és az 1979. decemberi ülésének döntése a közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítéséről. Nagyon veszélyes a korlátozott vagy helyi nukleáris háborúról szóló amerikai doktrína, amely nemcsak hibás, illogikus és embertelen, hanem közvetlenül is növeli egy világméretű konfliktus lehetőségét. A gyorshadtest felállítására vonatkozó amerikai döntés elsősorban az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl térségének, Közép-Amerikának és a karibi térségnek a biztonságát veszélyezteti. Ismeretes, hogy előkészületek történtek olyan imperialistabarát katonai szövetségek létrehozására, amelyek az Indiai-óceán és az Atlanti-óceán déli felének több fejlődő országát is érintenék. Tovább bonyolította a nemzetközi helyzetet az úgynevezett Carter-doktrína meghirdetése, amely - megsértve a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit - fenntartja az Egyesült Államok számára a jogot, hogy katonai eszközök bevetésével is a világ különböző részein megvédelmezze azt, amit az amerikai kormányzat az Egyesült Államok számára létfontosságúnak tekint. Változatlanul a feszültséget növelő tényezők közé kell sorolni a Kínai Népköztársaság külpolitikáját. Az amerikai választási kampány, majd az új amerikai kormányzat első lépései nem adnak túl sok okot a derűlátásra. Az elmúlt két-három évben a fegyverkezési verseny új szakaszába lépett. Az Egyesült Államok katonai költségvetésének összege sohasem volt ilyen magas: 1981-re minden bizonnyal eléri a 180 mrd dollárt. A megfigyelők tekintélyes hányada már 600 milli- árdról beszél. A nemzetközi erőviszonyok megváltoztatására irányuló törekvések következtében nemcsak a katonai költségvetések nőttek meg, hanem új támaszpontokat is létesítettek, illetve folyamatban van a régiek bővítése. Figyelemre méltó, hogy jelenleg Európán kívül az Indiai-óceán vált a fegyverkezési verseny fő színterévé. Az Egyesült Államok bővítette az Indiai-óceán középpontján levő Diego Garcia-i haditengerészeti és légibázisát, újakat létesített Ománban, Bahrainban, Szomáliában és Egyiptomban. Az Egyesült Államok új flottát épít ki, amelynek feladata az Indiai-óceán ellenőrzése. A fejlődő országokat érintő fegyverkezési verseny nemcsak a közép-keleti és a délkelet-ázsiai, egyébként is robbanékony, illetve feszült helyzetet súlyosbítja, hanem hozzájárul ahhoz, hogy maguk a fejlődő országok is egyre inkább finanszírozói a növekvő katonai kiadásoknak. Ezek a kiadások olyan hatalmas arányban növekszenek, hogy jelenleg a világ összes fegyverkezésre fordított pénzügyi eszközeiből a fejlődő országok részesedése már 15 százalékra emelkedett, szemben az 1970-es 4 százalékkal. Mivel a fegyverkezési verseny a fejlődő országok térségében a legveszélyesebb méreteket az Indiai-óceán térségében érte el, indokolt, hogy az e földrajzi régióktól távol eső országok is fokozott figyelemmel kísérjék és támogatásukról biztosítsák azokat a törekvéseket, amelyek az egész Indiai-óceánt békeövezetté akarják tenni. E törekvések közül kiemelkednek a szovjet kormánynak L. I. Brezsnyev által 1980. 20
