Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
GARAI RÓBERT A Magyar Népköztársaság és a fejlődő országok kapcsolatai A fejlődő világ, a fejlődő országok fogalmát pontosabb elnevezés híján használjuk annak kifejezésére, hogy ezeknek az országoknak gazdasági viszonyai, termelőerői a gazdaságilag fejlett országokéhoz viszonyítva elmaradottak. A fejlődő világ országaira az azonosságok és a különbözőségek egyaránt jellemzőek. Általánosságban fejlődő országoknak tekintjük Afrika, Ázsia, Közép- és Dél-Ame- rika, valamint az óceániai szigetvilág gyarmati sorból felszabadult országait. Néhány, főként energiahordozókban bővelkedő ország kivételével, közös jellemzőjük a gazdasági fejletlenség és a nagyfokú függés a fejlett tőkés országoktól. A fejlődő országok száma jóval száz felett van, s itt él a világ népességének kétharmada. Népességük hatalmas, gyors ütemben nő, miközben gazdasági elmaradottságuk relatíve fokozódik. Ez korunk egyik legnagyobb problémája. A fejlődő világ országai között jelentős társadalmi, gazdasági és politikai különbségek vannak, és differenciálódásuk élénk ütemben folytatódik. Az országok többségében felgyorsult a szembenálló társadalmi osztályok és rétegek kialakulása. A kedvezőbb feltételekkel rendelkező országok anyagi helyzete jelentősen javult, ugyanakkor a fejlődő országok közel felének helyzete nyomorúságos. A fejlődő világ egyes országaiban az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem io ooo dollár felett van, jó néhány országban meghaladja a 2000 dollárt, de mintegy 45 országban csupán 300 dollár körül mozog. A következő évtizedekben a fejlődő országok világpolitikai jelentősége minden bizonnyal növekedni fog. Nemzeti függetlenségük kivívása után előtérbe került a politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításának az ügye, a társadalmi fejlődés irányának eldöntése, annak a jognak a kivívása, hogy súlyuknak megfelelően szólhassanak bele a világpolitika fontos kérdéseibe, és természeti javaikat a maguk számára hasznosíthassák. Mindez, valamint az országokon belüli és az országok között végbemenő társadalmi-politikai és gazdasági differenciálódás közvetlen hatással lesz a nemzetközi folyamatokra. A volt gyarmati hatalmak által mesterségesen elhintett korábbi ellentétek mellett tovább bővülhetnek a konfliktusokat kiváltó okok. A fejlődő országok megosztásában és szembeállításában mindenekelőtt a neokolonializmus érdekelt, valamint a fejlődő világban is hegemóniára törő kínai politika, amely a fejlődő országokban a mélységes nyomor és a kilátástalanság érzetéből fakadó türelmetlenségre, a demagógia iránti fogékonyságra épít. * 5
