Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
SOMOGYI FERENC A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában A hetvenes évek közepére Fekete-Afrikában lényegében felbomlott a klasszikus értelemben vett gyarmati rendszer. A földrész népeinek túlnyomó többsége kivívta politikai, pontosabban nemzetközi jogi függeúenségét, és elnyerte állami szuverenitását. Ez fordulópontot jelentett a térség országainak történelmében, de önmagában természetesen nem oldhatta meg minden problémájukat. Az évszázados gyarmati elnyomásból eredő társadalmi és gazdasági elmaradottság felszámolása, a gazdasági függedenség megteremtése és ennek révén a politikai függetlenség megszilárdítása a nemzeti felszabadító forradalom következő szakaszainak feladata. Korunk nemzeti felszabadító forradalmainak sajátossága, hogy bennük a hatalom nemzeti tartalmának változása mellett jelen van a társadalmi tartalom megváltoztatásának a szükségessége és a lehetősége is. A társadalmi fejlődés irányának megválasztása azonban további sajátos feladat a forradalmi folyamat átmeneti periódusában, mert a függedenség kikiáltása idején Fekete-Afrika országainak túlnyomó többségében az elmaradott, torz gazdasági alapokon még nem alakultak ki és szerveződtek vezető erővé azok a társadalmi osztályok, amelyeknek a fellépése eleve eldöntené az általános demokratikus feladatok és a napirendre kerülő gazdasági és társadalmi kérdések megoldásának irányát és módját. A függedenné vált országok fejlődési irányuk meghatározásakor azonban természetesen nem vonhatják ki magukat a világban egyidejűleg egymás mellett létező két alapvető társadalmi-gazdasági alakulat hatása alól. A kérdés az, hogy a független fejlődésük kezdeti szakaszában levő országok vezetői (vagy, ritkábban, már a függetlenségért vívott harc élén álló erők) az adott primitív, prekapitalista és esetenként kezdetíeges tőkés elemekből álló poszt-koloniális viszonyok kapitalista irányú továbbfejlesztése mellett, vagy a kapitalista fejlődési szakaszt kikerülve, illetve a már megkezdődött kapitalista irányú fejlődést megszakítva, a termelési és társadalmi viszonyok nem kapitalista jellegű átalakítása mellett kötelezik el magukat. A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett pozitív irányú eltolódás megteremtette annak a lehetőségét, hogy a függetlenség kikiáltásával elismertetett nemzeti szuverenitás és az ehhez kapcsolódó önrendelkezési jog teljes érvényesítése alapján minden nép maga választhassa meg társadalmi-politikai berendezkedésének jellegét és társadalmi fejlődésének irányát. A földrész országainak nagy része - deklaráltan (pl. Nigéria) vagy „sajátos szocialista” mezben (pl. Szenegál) - a kapitalista fejlődés útját járja. 77
