Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
A kapitalista irányú fejlődés az eredeti tőkefelhalmozás klasszikus forrásaira ma már természetesen nem számíthat, és ily módon rá van utalva a neokolonialista érdekeket szolgáló külföldi segélyekre. Erre támaszkodva nem biztosítható egyszerre az elmaradott gazdasági és társadalmi viszonyok tőkés átalakítása és a gazdasági oldalról is megalapozott nemzeti függedenség teljes kibontakoztatása és megszilárdítása, mert ez utóbbi sérti az imperializmus érdekeit. A kontinens országai egy másik csoportjának a vezetői ezért úgy ítélték meg, hogy a nemzeti felszabadító forradalom teljes kibontakoztatása megköveteli a kapitalista útnak az elvetését. Felismerték, hogy az adott helyzetben a nem kapitalista fejlődés választása nem egyszerűen szubjektív elhatározás kérdése, hanem objektív történelmi szükségszerűség.1 A kapitalizmusnak már a teljes kialakulása előtti tagadása és a szocializmusnak a társadalmi fejlődés céljaként való megjelölése a fekete-afrikai országokban olyan történelmi útrövidítés, amely eltér a társadalom fejlődésének klasszikus menetétől. A történelmi útrövidítés elvi lehetősége A történelmi útrövidítés elvi lehetőségének elismerése viszonylag hosszú fejlődési folyamat eredménye. A marxizmus klasszikusainak a történelem szubjektivista felfogásával szemben kidolgozott és így a fejlődés belső törvényszerűségeinek objektív jellegét hangsúlyozó eredeti álláspontja szerint: „Egy társadalom, még ha nyomára jött is mozgása természeti törvényeinek ... természetes fejlődési fázisokat sem át nem ugorhat, sem rendeletileg el nem tüntethet.”2 Ugyanakkor azonban már Marx elismerte a fejlődési szakaszok megrövidítésének és a soron következő fázisok kialakulásával járó „szülési fájdalmak” enyhítésének lehetőségét, és helytelenítette, hogy a társadalom fejlődésének vázlatait, amelyet ő a nyugat-európai kapitalizmus keletkezésének tapasztalatai alapján dolgozott ki, olyan fejlődési útként fogják fel, amelyet minden népnek a történelmi viszonyoktól függetlenül, végzetszerűen végig kell járnia.3 Később Engels - bár az eredeti álláspontot az emberiségnek mint totalitásnak a fejlődésére vonatkozóan továbbra is fenntartotta - az egyes népek esetében a korábbinál jobban hangsúlyozta a történelmi útrövidítés jövőbeli lehetőségét: „ ... nemcsak lehetséges — írta —, hanem bizonyos, hogy a nyugat-európai népek proletariátusának győzelme után ... azon országok számára, amelyek még csak éppenséggel hogy eljutottak a kapitalizmushoz s még nemzetségi berendezkedéssel vagy annak maradványaival rendelkeznek,.. . nagymértékben megnyílik a lehetőség a szocialista társadalomba való fejlődési folyamat jelentős lerövidítésére.”4 Lenin már az 1917 előtt írt munkáiban is hangsúlyozta, hogy „... a világforradalom eljövendő ütközeteiben a földkerekség népessége döntő többségének eredetileg a nemzeti felszabadulás jegyében folyó mozgalma a kapitalizmus és az imperializmus ellen fog fordulni,”5 bár a kapitalizmus mint fejlődési szakasz elkerülésének lehetőségét az adott feltételek között nem tartotta reálisnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a világ első szocialista államának létrejötte teremtette meg a kapitalizmus tagadásán alapuló történelmi útrövidítés gyakorlati megvalósításának a feltételét. Azt a pólust, amely az addig egyeduralkodó kapitalista fejlődéssel szemben alternatívát kínált a kapitalizmusnál alacsonyabb szintről induló országok gazdasági-társadalmi fejlődése számára. A megváltozott körülmények között Lenin máig ható érvénnyel megállapította, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korában a prekapitalista társadalmak a kapitalizmus kikerülésével is eljuthatnak a szocialista forradalomig. ,,Ha a győztes forradalmi proletariátus rend78
