Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Prandler Árpád: Az emberi jogok biztosításának néhány aktuális kérdése
tói eltérő módon igyekszik gondoskodni rendelkezéseinek végrehajtásáról. A 16. cikk szerint a részes államoknak az ENSZ főtitkára elé kell terjeszteniük jelentéseiket, amelyeket a főtitkár, tanulmányozás céljából, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa elé utal. A Gazdasági és Szociális Tanács 1976-ban egy úgynevezett „időszaki bizottságot”12 hozott létre, és egyúttal úgy határozott, hogy a részes államok három, kétéves időszakonként előterjesztendő jelentésben számoljanak be az egyezségokmány egyes részeinek végrehajtásáról. A Magyar Népköztársaság kormánya eddig két jelentést terjesztett elő. A jelentések nagy tényanyaggal és a vonatkozó magyar jogszabályok alapos elemzésével számot adnak azokról a nemzetközi méretekben is elismert eredményekről, amelyeket a Magyar Népköztársaság az egyezségokmány 6. és 9., illetve 10—12. cikkeinek végrehajtásában elért. Megállapítható tehát egyfelől, hogy a Magyar Népköztársaság, amely részese az említett legfontosabb nemzetközi egyezményeknek, azokat jóhiszeműen végrehajtja, másfelől viszont fölmerül a kérdés: mennyire széles körű az említett egyezmények elfogadottsága, mely államok váltak az egyezmények részeseivé? Ismeretes, hogy az emberi jogok közös, nemzetközi standardjainak meghatározásában igen fontos szerepet játszó két, 1966-ban kidolgozott egyezségokmány csak 1976- ban lépett hatályba, miután az előírt, minimálisan 35 ország letétbe helyezte megerősítő, illetve csatlakozó okiratait. Az aláírás és a megerősítés első fázisában az európai szocialista országok, valamint néhány európai semleges és egyes fejlődő országok jártak az élen.13 Sajnálattal állapítható meg, hogy a részes államok száma még most sem olyan nagy, mint amit az egyezségokmányok jelentősége megkívánna. Jelenleg mindkét egyezményhez kb. 60 ország csatlakozott. Tény, hogy az utóbbi években a fejlett tőkés államok többsége részesévé vált az egyezségokmányoknak, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államok, Japán, Belgium és Írország mindkét okmányt csak aláírta, de nem erősítette meg, Franciaország pedig mind ez ideig alá sem írta. Az emberi jogi egyezmények közül kétségtelenül a faji megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásáról szóló egyezmény tekinthető a legáltalánosabban elfogadhatónak. A több mint száz részes állam között ott találjuk a fejlett tőkés országokat is. Jellemző azonban, hogy az Egyesült Államok itt is csak aláíróként szerepel, s a megerősítés várat magára. Végül az apartheid bűncselekmény üldözéséről és büntetéséről szóló egyezmény részes államainak száma jelenleg meghaladja az ötvenet. Érdemes megjegyezni, hogy a fejlett tőkés államok közül nem részese az egyezménynek az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, az NSZK, Hollandia, Olaszország és Dánia. 3. A Magyar Népköztársaságnak az emberi jogok megvalósításában elért eredményei és törekvései szerves részét alkotják annak a közösen kialakított politikának, amelyet a szocialista közösség államai ezen a területen folytatnak. A szocialista országok, miközben határozottan fellépnek az emberi jogoknak a belügyeikbe való beavatkozás igazolásául 98
