Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Gál G. Tamás: A namíbiai kérdés
ba kerülő gyémánt 16, a dúsított uránérc 3, a kadmium, ón, cink és réz 1—1 százalékát. Az előzetes felmérések szerint Namíbia 1990-ben 15 000 tonna uránércet termel majd ki, azaz négyszer annyit, mint amennyit a tőkés világ harmadik fő uránércforrásaként ismert Dél-afrikai Köztársaságban 1977-ben bányásztak. Namíbia esete jól mutatja, hogy a dél-afrikai és nemzetközi gyarmatosításnak mindenekelőtt gazdasági tartalma van. A namíbiai mezőgazdaság, a kitermelőipar, a halászat, a kereskedelem és a bankélet a dél-afrikai és nemzetközi tőke ellenőrzése alatt áll. A délafrikai tőke birtokában van a bányavállalatok részvényeinek 40 százaléka. A 24 nagyobb bányaérdekeltségből 12 dél-afrikai, 5 amerikai, 3 kanadai, 2 brit, 1—1 pedig francia, illetve nyugatnémet. Egyetlen afrikai sem rendelkezik bányarészvénnyel. A második legfontosabb ágazatban, a mezőgazdaságban (ez szolgáltatta a GNP 14, az összexport 20—24%-át az elmúlt években) 6800 fehér telepes családé az uralkodó szerep. A mezőgazdaságban foglalkoztatott fehérek évi átlagjövedelme 1977-ben 9500 rand volt. Egy, az állattenyésztésben foglalkoztatott afrikai bérmunkás átlagban 270 randot keres évente. Namíbia gazdasága, a kizsákmányolás riasztóan magas rátája a gazdasági érdekek oldaláról is világossá teszik, miért fordít oly nagy figyelmet Nyugat Namíbiára. A namíbiai nép harca a nemzeti felszabadulásért Namíbia sorsának alakulását helyi, regionális, afrikai és szélesebb nemzetközi tényezők, összefüggések befolyásolják. Namíbia népének a német, majd pedig a dél-afrikai gyarmatosítás ellen folytatott harca gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik. A hererók, a namák a század elején több évig folytattak fegyveres harcot földjeik, jogaik védelmében a német gyarmatosítók ellen. A németek 1904 és 1907 között 65 000 hererót öltek meg. A dél-afrikai terjeszkedést az afrikai őslakosság felkelései kísérték (1922: Bondelswart, 1924: Reho- both, 1932: ovambo lázadások stb.). A második világháború után fokozódott a Dél-afrikai Köztársaság törekvése a terület annektálására. Ez együtt járt a helyi lakosság növekvő elnyomásával, kizsákmányolásával. További földterületeket vettek el az afrikai lakosságtól, ún. rendőri zónák kialakításával akadályozták szabad mozgásukat, rákényszerítették a szerződéses (azaz kényszer-) munka rendszerét, megtagadták tőle a legelemibb szabadságjogokat. Az őshonos lakosság az ENSZ-hez intézett panaszbeadványokban adott hangot sérelmeinek. Az ötvenes években, jelentős részben a Dél-Afrikában működő politikai és érdek- védelmi szervezetek példájára és hatására szerveződni kezdtek az első délnyugat-afrikai érdekvédelmi szervezetek, amelyek már politikai követeléseket is hangoztattak. 1960. április 19-én megalakult a SWAPO, amely az elmúlt csaknem két évtized során a nemzeti felszabadító mozgalom vezetőjévé és szervezőjévé vált, 1966 óta pedig fegyveres harcot folytat Namíbia felszabadításáért. A SWAPO tömörít minden nem69
