Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
A Kínai Népköztársaság kormányának tiltakozó jegyzéke6 egyébként utalt rá, hogy a kínai légvédelem ezúttal nem először tett ártalmatlanná amerikai kémrepülőgépeket. Észak-Kína fölött 1959. október 7-én egy RB—57D, Kelet-Kína fölött 1961. augusztus 2-án egy RF—101, majd Északkelet-Kína légterében 1961. november 6-án egy P2B mintájú felderítőgépet lőttek le. 1964. március 10-én légifényképezésre és rádiótechnikai felderítésre speciálisan felszerelt amerikai repülőgép hatolt be Helmstedtnél az NDK légterébe, ahol 70 km mélységig jutott el. Az RB—66 típusú kémrepülőgépet egy szovjet vadászgép figyelmeztető lövésekkel szólította fel leszállásra, majd „megtették a szükséges intézkedéseket, összhangban azokkal a légvédelmi utasításokkal, amelyek az amerikai parancsnokság előtt is ismeretesek”. A lelőtt gép pilótáit, miután amerikai részről sajnálatukat fejezték ki és közölték, hogy az amerikai hatóságok szigorú utasítást kaptak a hasonló esetek megismétlődésének megakadályozására, kitoloncolták az NDK-ból. Az amerikai hatóságok ezúttal olyan verziót terjesztettek, hogy „az oroszok” félrevezető rádiójelekkel „becsalogatják” az amerikai repülőgépeket az NDK légterébe. A Washington Post cikkírója szerint e hatóságokban „már az a gondolat is rettegést kelt, hogy egy amerikai repülőgép személyzete ilyen könnyen válhat félrevezetés áldozatává ...” Fidel Castro 1964-ben, a Disznó-öbölbeli ellenforradalmi partraszállási kísérlet harmadik évfordulóján mondott beszédében kijelentette, hogy miután 18 hónap leforgása alatt az amerikai gépek több mint 600-szor hatoltak be Kuba légterébe, tovább nem tűrhető az ország légterének megsértése. Április 20-án az amerikai külügyminisztérium sajtószóvivője azzal válaszolt, hogy az U—2-esek légiútjai e térségben „a helyszíni ellenőrzést helyettesítik a Kubába telepített atomrakéták 1962. októberi kivonása nyomán”. Amerikai lapok „hivatalos forrásokra” hivatkozva a kubai légvédelmi rakétaállások bombázását követelték arra az esetre, ha lelőnek egy amerikai „légikémet”. Elhangzott olyan javaslat is, hogy küldjenek Kuba fölé alacsonyan szálló repülőgépet, mert ennek lelövése ürügyet szolgáltathat a kubai rakétaállások „szétbombázására”.7 Jellemző, hogy másfél évtizeddel később, 1979 októberében hivatalos amerikai bejelentés hangzott el arról, hogy SR—71 típusú felderítő repülőgépek felvételeket készítettek a szigetországról, s azokat az amerikai hírszerzés gondosan tanulmányozza. Valentyin Zorin, az ismert szovjet kommentátor joggal állapította meg: „Az Egyesült Államok most ismét olyasmit enged meg magának egy szomszédos országgal szemben, amit sohasem engedne meg más államoknak, ha amerikai területek fölött végzendő felderítésről lenne szó.” Az SR—71-es felderítő repülőgépet egyébként „igényes” ellenfél ellen tervezték. Míg az U—2-es sebessége óránként 900 km, addig az SR—71-esé 3600 km. Míg az U—2- es súlya 11 tonna, utódjáé 60—70 tonna.8 Az új géptípussal kapcsolatban jellemző az amerikai Newsweek 1965 elején elejtett egyik megjegyzése: „Bár az U-—2-es kémrepülőgépek többé nem repülnek a Szovjetunió fölött, az SR—71-es új amerikai felderítő repülőgép, amely még nagyobb sebességgel rendelkezik, már ebben az évben felújíthatja repüléseit.” 6
