Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
A 60-as évek végén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is adott néhány komoly választ az amerikai kémtevékenységre. Miután 1968 januárjában elfogták a Pueblo kémhajót, 1969. április 15-én lelőtték az EC—121-es „elektronikus kémrepülőgépek” egyik példányát. A Super Constellation módosított változata zavarhatja a földi rádióadásokat és a radarberendezések munkáját. A KNDK fölött korábban is végeztek felderítéseket RB—47-es, RB—57-es, RC—130-as gépek, s az EC—121-es hetedik bevetéséről nem tért vissza japáni támaszpontjára. Az amerikai légikémkedésről alkotott képünk még akkor sem lesz teljes, ha mindehhez hozzátesszük, hogy milyen botrányba fulladt egy amerikai RF—101-es francia- országi vállalkozása, a pierrelatte-i urándúsító légifényképezése. Az „erőszakos légi felderítés” hátterének megvilágítására Eisenhower „nyílt ég” javaslatának elemzése nyújthat némi adalékot. * Eisenhower elnök 1960. május 11-i sajtókonferenciáján négy pontba foglalta az U—2-es balul végződött vállalkozásának biztonságpolitikai hátterét.9 „Senki sem akar egy újabb Pearl Harbort. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell az egész világ katonai erőiről és előkészületeiről...” Eisenhower ezt a Szovjetunió „titkolózásával” indokolta és kijelentette: „Minden lehetséges módon információkat kell gyűjtenünk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Egyesült Államokat és a szabad világot megvédjük egy váratlan támadással szemben és módunk legyen a hatékony védelmi előkészületeket megtalálni.” A hírszerzés módját illetően az amerikai elnök nem is titkolta, hogy „meg kell kerülni azokat az intézkedéseket, amelyeket más államok katonai előkészületeik titkosságának megvédésére tesznek”. „Az erőszak alkalmazásán kívül minden eszközzel értesüléseket kell szereznünk.” Eisenhower elismerte, hogy ez „ellentmondásos tevékenység”, majd hozzáfűzte: „Ezért javasoltam 1955-ben a »nyílt eget« — amit azonnal kész voltam megvalósítani —, hogy légi megfigyelésre nyíljék alkalom az Egyesült Államok és a Szovjetunió fölött és bizonyosak lehessenek afelől, hogy egyikük sem készít meglepetésszerű támadást a másik ellen. Ezt a javaslatot Párizsban ismét előterjesztem, mert úgy vélem, hogy ez eszköz a titkolódzás és a gyanakvás megszüntetésére.” Végül cinikus nyíltsággal kijelentette: „Nem téríthet el a valóságos kérdésektől egy ilyen epizód vagy a jelenlegi világhelyzet egy tünete.” Eisenhower a nemzetközi jogot alárendelte tehát az erőszakos információszerzésnek, elutasítva a kölcsönösség minimális lehetőségét, amire egyébként a Szovjetunió akkor nem is tartott igényt. A „meglepetésszerű támadás” szándékát tulajdonítva a Szovjetuniónak, valójában éppen egy meglepetésszerű amerikai támadás célpontjait és kockázatait igyekezett kideríteni. Szembehelyezkedve azzal a szovjet érvvel, amely szerint a leszerelést megfelelő ellenőrzéssel kell megvalósítani, s hogy az ellenőrzés nem előzheti meg és arányaiban nem haladhatja túl a fegyverzetkorlátozási intézkedéseket, totális légi betekintést igyekezett kierőszakolni azzal az államcsoporttal szemben, amely még csak 7
