Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Gál G. Tamás: A namíbiai kérdés
folytatott Délnyugat-Afrikában. Bevezette az Unióban érvényben levő, a fehérek felsőbbrendűségét, gazdasági kiváltságait biztosító törvényeket. Teljessé tette az afrikaiakkal és színes bőrűekkel szembeni diszkriminációt, korlátozta mozgásukat, munkavállalási lehetőségeiket, megfosztotta őket politikai jogaiktól. A dél-afrikai kormányzat számos intézkedést tett Délnyugat-Afrika de facto bekebelezésére. Gazdaságát, út- és vasútrendszerét integrálták az Unióéba, a dél-afrikai és a brit tőke behatolása erőteljesebbé vált. Vámuniót hoztak létre Dél-Afrika és Délnyugat-Afrika között, s Délnyugat-Afrikára is kiterjesztették a brit preferenciális vámtarifarendszer érvényességét. A dél-afrikai kormányzat több alkalommal is megkísérelte az annexió nemzetközi jogi elismertetését. Az azonban meghiúsult Nagy-Britannia, Németország és más imperialista hatalmak ellenállásán. A Népszövetség fennállásának 20 éve alatt többször bírálta a Délnyugat-Afrikában alkalmazott politikát. Miután azonban a Népszövetség vezető tagállamai maguk is gyarmattartó hatalmak voltak, a szervezet nem lépett fel kellő eréllyel és hatékonysággal a Dél-afrikai Unióval szemben. A mandátum-megállapodás 7. cikkének értelmében a mandátummal felruházott ország és a Népszövetség bármely tagja között a mandátum értelmezését és alkalmazását illetően keletkező vitát—ha az tárgyalások útján nem dönthető el — az Állandó Nemzetközi Bíróság elé kell utalni döntésre. A Népszövetség fennállása alatt ennek a cikknek az alkalmazására egyetlen esetben sem került sor. Délnyugat-Afrika és az ENSZ Délnyugat-Afrika jogállásáról az ENSZ megalakulása óta folyik a vita.5 A Dél-afrikai Unió képviselői már San Franciscóban az ENSZ megalakulásakor azzal érveltek, hogy az Uniónak — miután a Népszövetség megszűnt — joga van a terület annektálására. Kétségbe vonták az ENSZ jogát a terület felügyeletére, s kijelentették, hogy a mandátummegállapodás módosításához a mandátummal felruházott ország beleegyezése szükséges. Az 1939-ben de facto megszűnt Népszövetség tagországai 1946. április 18-án formálisan is megszavazták a szervezet feloszlatását. A záróülésen elfogadott okmány megállapította, hogy a Népszövetség funkciói a mandátumos területek esetében is megszűntek, de az ENSZ Alapokmányának XI., XII. és XIII. fejezetei magukban foglalják azokat az alapelveket, melyeket a Népszövetség Egyezségokmányának 22. cikke a mandátumos területekre vonatkozóan tartalmazott. Az ENSZ Közgyűlésének első ülésszaka állás- foglalásában leszögezte, hogy kész megvizsgálni, illetve az ENSZ megfelelő szerve elé utalni az ENSZ bármely tagállama által előterjesztett minden kérést, amely arra vonatkozik, hogy a világszervezet vegyen át minden olyan funkciót vagy jogkört, amely nemzetközi megállapodás révén a Népszövetségre hárult. Felkért minden korábbi népszövetségi mandátummal felruházott hatalmat, hogy legkésőbb az ülésszak második részének végéig terjesszenek elő javaslatot egy olyan szerződésre, amely szerint az általuk igazgatott s továbbra is igazgatni kívánt volt mandátumos terület az ENSZ gyámsági igazgatása alá kerülne. Valamennyi korábbi mandátumos hatalom eleget tett a kérés66
