Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság

A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1961-es újévi üzenetében, nyugtázva, hogy „az amerikai nép Kennedy úrra és Nixon úr ellen szavazott”, ezt írta: „Kennedy úr a választási kampány alkalmával azt mondta, hogy ha ő lett volna az elnök helyében, akkor az U—2-es gép berepülései miatt kifejezte volna sajnálkozását a szovjet kormánynak. Szeretnénk, ha a régi elnök távozásával ez a szomorú incidens háttérbe kerülne és úgy gondoljuk, hogy nem kell rá visszatérni. Mindezt szem előtt tartva úgy tűnik, hogy nem kell szorgalmaznunk e kérdés megvitatását az ENSZ- Közgyűlés ülésszakán, nehogy a rossz múlttal gátoljuk a szebb jövőhöz fűződő reménye­ket. Hinni szeretnénk, hogy a kapcsolatok megjavítására irányuló törekvéseinket mind az amerikai nép, mind az új elnök helyesen fogja fel.”3 A megválasztott új amerikai elnök válasza így hangzott: „Nagyra becsülöm újévi üdvözletét és reményemet fejezem ki, hogy az elkövetkező hónapokban a jóakarat és a kölcsönös békeóhaj jellemzi majd két nagy országunk viszonyát.” Tizenhárom hónappal a Powers-incidens után a világsajtó jelentette az U—2-esek repüléseinek felújítását, ezúttal Alaszka térségéből. A londoni Evening News 1961. június 23-i számában már azt is megírta, hogy a kémrepüléseknél használt bizonyos berendezé­sek kipróbálás alatt állnak a „Samos” és „Midas” rendszerű amerikai felderítő műholdak számára. Asztahov ezredes és Jurjev alezredes a szovjet katonai lapban ugyancsak rámuta­tott, hogy az ilyen műholdak berendezése, azok munkájának fontossága az U—2-es repülőgépeken kerül ellenőrzésre, mégpedig közvetlenül a Szovjetunió határainak kö­zelében.4 A Szovjetunió 1962. szeptember 4-én jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok­nál amiatt, hogy augusztus 30-án Juzsno-Szahalinszktól keletre egy amerikai U—2-es felderítőgép 65 km-re behatolt a Szovjetunió légterébe. Utaltak rá, hogy ilyen típusú gépek megjelentek Angliában, valamint a japáni, törökországi és nyugat-németországi amerikai támaszpontokon. A tiltakozó jegyzék határozott formában emlékeztetett arra a korábbi szovjet figyelmeztetésre, hogy „a szovjet kormány kénytelen lesz megfelelő válaszintézkedésekhez folyamodni, egészen a Szovjetunió ellen használt támaszpontok ártalmatlanná tételéig”.5 Az U—2-es Kínát sem kerülték el. A KNK kormánya 1962. szeptember 12-i nyilatkozatában tudatta, hogy szeptember 9-én Kelet-Kínában lelőttek egy amerikai gyártmányú Csang Kaj-sek-ista U—2-es repülőgépet. A nyilatkozat leszögezte: „Az incidens az Egyesült Államok háborús előkészületeinek szerves részét képezi.” Ez volt egyébként az első eset, amikor Washington hivatalosan beismerte, hogy a nagy teljesítményű U—2-es repülőgépet, amelynek berendezéseit igyekeztek a leg­nagyobb titokban tartani, más állam rendelkezésére bocsátották. Ekkor az amerikai mentegetőzés új változatai kerültek előtérbe. Egyrészt hivatkoz­tak arra, hogy a Lockheed repülőgépgyár 1960-ban közvetlenül, tehát amerikai kormány­közvetítés nélkül adott el két U—2-es gépet Tajvannak, igaz, az amerikai kormány exportengedélyével. Másrészt Eisenhower, majd Kennedy annak idején csupán arra tett ígéretet, hogy a Szovjetunió feletti kémrepüléseknek vetnek véget. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom