Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
nicaraguai sandinisták győzelmének tanulsága az, hogy a fegyveres harc, annak összes formájával az egyetlen járható út a latin-amerikai elnyomott népek számára a gazdagok hatalmának megdöntésére”.24 Hondurasban az 1972-es katonai puccsot követően a kormány földreformot hirdetett meg, noha annak végrehajtása az oligarchia és a hadsereg jobboldali erőinek ellenállása miatt vontatottan haladt. A hondurasi reformokkal párhuzamosan az Egyesült Államok által elindított „destabilizálási” folyamat 1978-ra már egy jobboldali katonai hatalomátvételt érlelt meg, melynek során eltávolították a hadsereg vezetői közül a „kommunista” beállítottságú tiszteket, s a földreformot leállították. Az 1978. augusztusi puccsot követően hatalomra került Policarpio Paz García kormánya készségesen felajánlotta Somozának a sandinista gerillák elleni harcban való közreműködését, majd befogadta a nicaraguai Nemzeti Gárda szétvert egységeit. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált a sandinisták sikere, a nicaraguai hazafiaknak is „támogatást” nyújtott. A sandinista fordulatot követően Guatemalából és Salvadorból mintegy 40 millió dollár tőke menekült el, míg Hondurasban a vállalkozói kedv változatlan maradt. A nemzeti felszabadító harc a Karib-tenger térségében Jamaicában az 1972. február 29-én megtartott választásokon a Népi Nemzeti Párt (People’s National Party — PNP) jelöltjeként Michael Norman Manley győzött. Manley kormánya megváltoztatta az 1962. augusztus 6-án függetlenné vált ország hagyományosan brit orientációjú külpolitikáját, és mind szorosabbra fűzi kapcsolatait karib-tengeri szomszédaival, Kubát is beleértve, valamint a szocialista és a harmadik világ országaival is. Egyik fő motorja a karib-tengeri államok antiimperialista együttműködése erősítésének. Kezdettől fogva támogatta Panama új csatornaszerződésre irányuló törekvéseit, Kubának az angolai nemzeti felszabadító harchoz nyújtott internacionalista segítségét. Belpolitikájában a „demokratikus szocializmus” megteremtését tűzte ki célul. A sziget- ország fő természeti kincse a bauxit. A kitermelésében érdekelt külföldi monopóliumok (Reynolds, Kaiser, Alcoa) részvényeinek 51%-át 1977. március 31-én állami kezelésbe vették, kártérítéssel. Jamaica Guayanával együtt társult államként a KGST-hez való csatlakozását is fölvetette a szocialista országoknak. A PNP fő célkitűzései között szerepel az ország gazdasági pilléreit alkotó ágazatok állami ellenőrzés alá vonása, nemzeti fejlesztési terv kidolgozása, az oktatás, közegészségügy, lakásépítés, művelődés és szövetkezetek fejlesztése, földreform. Az önálló, nemzeti érdekeket képviselő jamaicai politika reakciójaként az Egyesült Államok a hetvenes évek közepétől erőteljes nyomást gyakorolt az országra. Az ország nehéz gazdasági helyzetét kihasználva a Világbank „csak bizonyos jamaicai gazdasági reformok” bevezetése esetén akart fejlesztési eszközöket a szigetország rendelkezésére bocsátani (bérek befagyasztása, infláció ellenőrzése, szabad vállalkozás biztosítása, a jamaicai dollár leértékelése stb.). A feltételeket a kormány 1978 áprilisában kénytelen volt teljesíteni. Jamaica külpolitikáját Manley 55
