Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
a lakosság 1,9%-a birtokolja a művelhető földterület 60%-át, amiért a „14 család” országának is nevezik. El Salvadorban évtizedek óta katonai diktatúrák vannak uralmon, a választási komédiákon elkövetett csalások sorozata, a kegyetlen terror, a „kommunistáknak” tartott jezsuiták üldözése biztosította a hadsereg hatalmának folytonosságát. Az 1977. évi salvadori elnökválasztásokon elkövetett csalásokat és a katonai diktatúrák politikai gyilkosságsorozatait közleményében a Szocialista Internacionálé is elítélte. Az Egyesült Államok támogatásával El Salvadorban hatalomra került új junta tagjai, Adolfo Arnoldo Majano és Jaimer Abdul Gutierrez mérsékelt és mindenekelőtt demokratikus rezsim megteremtésére tettek ígéretet. Elkötelezték magukat az emberi jogok tiszteletben tartása, választások megrendezése („mihelyt arra lehetőség van”), a nemzetgazdaság javainak igazságosabb elosztása mellett Kormányukba három polgári személyt is bevontak. A különböző el salvadori gerillacsoporto k és a legjelentősebb tömegszervezetek azonban folytatják harcukat, mivel a junta mérsékelt reformígéretei (köztük a Kubával való diplomáciai kapcsolatok felvételének ígérete) nem kielégítőek. Az utóbbi években Guatemalában is kiéleződtek az ellentmondások. Az 1978. március 5-én megtartott választásokon a középjobb koalíció jelöltjeként Romero Lucas García győzött. A koalícióban a Forradalmi Párt (PR — Partido Revolucionario), a Demokratikus Intézményes Párt (PID — Partido Institúciónál Democrático) és a szélsőjobboldali Central Aranista Organizada vett részt, miután a PID a szélsőjobb- oldali Nemzeti Felszabadítási Mozgalommal (MLN — Movimiento de Liberación Nációnál) alkotott koalícióját megszüntette. Ebben nagy szerepe volt a Szocialista Inter- nacionálénak: a Német Szociáldemokrata Párt Friedrich Ebert Alapítványának égisze alatt az 1978-as választásokra való felkészülés kapcsán konferenciasorozatot szerveztek Guatemalában a szociáldemokrácia ideológiájának a hadsereg soraiban és a nép körében való népszerűsítésére, a szélsőségesen jobboldali MLN-nel való szakítás ösztönzésére. Erre a szélsőjobboldal megalakította Titkos Antikommunista Hadseregét (Armada Secreta Anticommunista — ASE), amely merényletsorozatot követett el a még megtűrt ellenzék képviselői ellen: 1979. január végén megölték Alberto Fuentes Mohr volt külügyminisztert, a centrista, szociáldemokrata befolyással rendelkező Forradalmi Párt (PR — Partido Revolucionario) tagját, majd 1979. március végén meggyilkolták Manuel Colón Arguetát, az ugyancsak szociáldemokrata befolyású mérsékelt „Forradalom Egyesült Frontja” (FÜR — Frente Unido de la Revolución) vezetőjét, mely szervezetet a kormány alig néhány nappal ezelőtt legalizált. Colón Argueta szerint, a „hatalmat a hadsereggel megosztó guatemalai uralkodó osztály nem egységes, több befolyásos csoportja közül az ország politikájára a rendkívül agresszív kereskedelmi tőkés szektor és az agrárexportőr szektor gyakorolja a döntő befolyást”. Az utóbbi képviselői tartják fenn a Fehér Kéz nevű jobboldali terrorszervezetet?2 A Guatemalában működő két legjelentősebb gerillaszervezet23 az utóbbi években fokozza akcióit. A Szegények Gerilla Hadseregének szóvivője a sandinisták nicaraguai győzelme után úgy nyilatkozott a Trance Presse San José-i tudósítójának, hogy „a 54
