Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
lásának lényeges elemeit. Nem elégíti ki a panamai nép teljes vágyát, de tekintettel a problémára (a kapitalista világ legerősebb országával folytattuk le a tárgyalásokat), nem az idealista kritériumok, hanem a politikai realizmus szemszögéből vizsgálva, az általunk elért eredmények fontos előrelépést jelentenek, és egy új korszak előtt nyitják meg az utat.”14 Puerto Rico státusának kérdése Az Egyesült Államok karibi stratégiájának egyik legérzékenyebb kérdése Puerto Rico státusa.16 A kérdést az Egyesült Államok sokáig szerette volna saját „belügyének” tekinteni. Puerto Rico függetlenségének ügye 1972 óta szerepel az ENSZ dekoloni- zációs bizottságának napirendjén, amely az 1979. augusztus 15-i szavazáson 11 szavazattal, 12 tartózkodás mellett ismételten megerősítette a Puerto Ricó-i nép elidegeníthetetlen jogát a nemzeti önrendelkezéshez és a függetlenséghez.16 Az Egyesült Államok Puerto Rico szigetéhez a korábbiakban vázolt hadászati stratégiai jelentőségén túl azért „ragaszkodik”, mert az országban igen számottevőek az amerikai tőkebefektetések: Rubén Berrios Martinez, a Puerto Ricó-i Függetlenségi Párt (PIP — Partido Independiente Portorriqueno) főtitkára szerint a befektetés meghaladja a 14 milliárd dollárt, melyből az amerikai magántőke-beruházás 6,5 milliárd dollárt tesz ki. Ennél nagyobb volumenű befektetéssel az amerikai magántőke csak Kanadában, Nagy-Britanniában és az NSZK-ban rendelkezik. A szigetország nemrég feltárt réz- és nikkelvagyonának becsült értéke megközelítőleg 10 milliárd dollár.17 A Puerto Ricó-t körülvevő kontinentális talapzaton és tengerfenéken felfedezett jelentős olajlelőhelyek, valamint a tengerfenéken rejlő természeti kincsek kérdésével foglalkozó nemzetközi tengerjogi konferenciák kapcsán az Egyesült Államok részéről ismét felvetődött Puerto Rico státusa. A Puerto Ricó-i Népi Demokrata Párt (PPD —• Partido Popular Democrático) vezére, aki Puerto Rico „társult állami” státusa további fenntartásának a híve, s legfeljebb néhány adminisztratív reformot javasol, azért harcol, hogy az Egyesült Államok és Puerto Rico a nemzetközi tengerjogi dokumentumokat „társult államként” aláírhassa, s így nemzetközileg elismernék a Puerto Ricó-i nép jogát az ún. gazdasági övezetben rejlő természeti kincsekhez. Az 1976. november 3-i Puerto Ricó-i választásokon az 1940 óra uralmon levő Népi Demokratikus Párttal szemben általános meglepetésre, minimális különbséggel győzött az Új Progresszív Párt (PNP — Partido Nuevo Progresista), melynek vezetője a jelenlegi kormányzó, Carlos Romero Barceló a teljes annexió híve. Szerinte az ENSZ egyáltalán nem illetékes a Puerto Rico sorsa feletti döntésben — ami összhangban áll azzal az amerikai állásponttal, hogy az USA kétségbe vonja bármely nemzetközi szervezet illetékességét a kérdésben.18 Puerto Rico gyarmati státusáról az ENSZ dekolonizációs bizottságához beterjesztett közös kubai— iraki javaslat a Puerto Ricó-i függetlenség követelésén túl az ENSZ dekolonizációs bizottsága illetékességének elismerését kéri a sziget státusának kérdésében. Felszólítja továbbá az Egyesült Államokat, hogy vonja vissza a sziget természeti kincseit kiaknázó 52
