Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Prandler Árpád: Az emberi jogok biztosításának néhány aktuális kérdése
kötelezettséget ró ránk a nemzetközi feltételek megfelelő formálása érdekében is. Nem lehetünk ezért közömbösek az iránt, ami jelenleg Nyugat-Európában történik. Az ezzel kapcsolatos aggodalmakat Púja Frigyes külügyminiszter így fogalmazta meg egyik legutóbbi nyilatkozatában: „Mi magyarok — ahogyan ezt számos állásfoglalásunk tanúsítja ■— rendkívül érdé- keltek vagyunk a béke és biztonság megszilárdításában, az enyhülési folyamat elmélyítésében. Nem titkoljuk, hogy az, ami Nyugaton most végbemegy a fegyverkezés terén, nyugtalansággal tölt el bennünket. Féltjük az enyhülést; a fegyverkezésben érdekelt reakciós körök aknamunkája aggodalommal tölt el minket. Különösen bántó, hogy az európai NATO-országok egyes vezető körei készek lennének kockára tenni az enyhülés eddigi eredményeit.”16 Ezért — az emberi jogok érvényesítésével összefüggésben is — támogatjuk a Varsói Szerződés külügyminisztereinek állásfoglalását. .., hogy „az erőegyensúlyt az európai földrészen nem a fegyveres erők, s a fegyverzet növelésével, a fegyverkezési hajsza további fokozásával lehet és kell fenntartani, hanem a katonai szembenállás csökkentésével, konkrét leszerelési — különösen nukleáris leszerelési — intézkedésekkel. Súlyos felelősséget venne magára az emberiség előtt az az állam és kormány, amely ezzel ellentétesen cselekedne.”17 4. Az emberi jogok tiszteletben tartását világszerte számos akadály nehezíti. Figyelemre méltó ezért, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek az Egyesült Nemzetek és az ENSZ keretében együttműködő tagállamok az emberi jogok tömeges és durva megsértésének felszámolása, az emberi jogok fokozott tiszteletben tartása érdekében. Mindenekelőtt utalhatunk arra, hogy az emberi jogok megvalósításának egyetemes jellegű, nemzetközi jogi eszközökkel történő előmozdítására csak a második világháború után, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szellemében kerülhetett sor. Az Alapokmány preambulumában, valamint az 1., 55. és 68. cikkében a tagállamok kötelezettséget vállaltak az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok mindenkire vonatkozó tiszteletben tartásának előmozdítására az államok közötti együttműködés keretében, aláhúzva itt az együttműködésnek mint eszköznek a fontosságát. Érdemes felfigyelni arra is, hogy az Alapokmány kidolgozása során nem fogadták el azt a módosítási javaslatot, miszerint a tiszteletben tartás mellett az emberi jogok védelmét is ki kellett volna mondani. Az Alapokmányt és ezzel együtt az ENSZ egész tevékenységét tehát ezen a területen is az a reális felismerés jellemzi, hogy nemzetközi mértékkel mérve e jogok megvalósítása — az állami kötelezettségvállalás terjedelmétől függően — az állam és az állampolgár viszonyának kérdése. Mindazonáltal az is igaz, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi szintjén egyetlen állam sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközileg kidolgozott és elfogadott követelményeket. így a nemzetközi egyezményekben — elsősorban a két egyezségokmányban — megfogalmazott emberi jogok tartalma és katalógusa jelentős mértékben befolyásolja ioo
