Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
tos lehetőségek egyezményes biztosítására. A magyar küldöttség, a tanulmányban fent kifejtettek alapján, visszautasította ezt az álláspontot. 2° W. Wilson elnök 14 pontja közül a 11. és a 13. pontban találunk utalást az elvre, („a free and secure access to the sea”) lásd: M. I. Glassner: i. m. 19. 1. 21 Mindkettőt Genfben, 1923-ban dolgozták ki. 22 Az általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény 5. cikkének második bekezdése szerint: „Tranzitszabadság áll fenn a szerződő felek területén át a más szerződő felek területe felé irányuló, illetőleg onnan származó átviteli forgalom számára, amely a nemzetközi átvitel legalkalmasabb útjait használja fel. Semmiféle megkülönböztetést sem szabad tenni a hajók lobogója, a származási hely, az elküldési, beérkezési, indulási és rendeltetési pontok, továbbá az áruk, hajók vagy más szállítási eszközök tulajdonságára vonatkozó megfontolások tekintetében. 23 A két dokumentumot lásd: (First) United Nations Conference on the Law of the Sea Official Documents, vol. VII. 78—80. 1. A szövegben említett nyolc parti állam (társszerző) között szerepelt, többek között, Bulgária, Ghána, Izland, Indonézia, Tunézia, Doc. A/Conf. 13/C. 5/L. 6. 24 Helyhiány miatt nem tudjuk az alapelvek teljes szövegét közölni, az alábbiakban csak a hét alapelv angol nyelvű címét adjuk meg: Principle I, Right of free access to the sea; Principle II, Right to the sea; Principle II, Right to fly a maritime flag; Principle III, Right of navigation; Principle IV, Régime to be applied in ports; Principle V, Right of free Transit; Principle VI, Rights of States of Transit; Principle VII, Existing and future agreements. 25 A nyílt tengerről szóló, 1958-as genfi egyezmény 3. cikke: „1. Avégből,hogy a tengerparttal nem rendelkező államok a parti államokkal egyenlően élvezzék a tenger szabadságát, számukra szabad kijutást kell biztosítani a tengerhez. Ennek érdekében azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek, az utóbbi állammal való közös megegyezés és az érvényben levő nemzetközi egyezmények alapján biztosítják: a) a tengerparttal nem rendelkező állam számára a viszonosság alapján a területükön való szabad áthaladást; és azt, hogy b) az illető állam lobogóját viselő hajók a tengeri kikötőkbe való bejutás és azok használata tekintetében ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a saját hajóik, vagy bármely más államnak a hajói. 2. Azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek — amennyiben nem lennének a már érvényben levő nemzetközi egyezmények részesei — az utóbbi állammal létesített kölcsönös megállapodással szabályozzák az áthaladás szabadságára és a kikötőkben való egyenlő bánásmódra vonatkozó kérdéseket, figyelemre véve a parti vagy az áthaladást biztosító állam jogait, valamint a tengerparttal nem rendelkező állam sajátos körülményeit.” 26 Magyarország és a szocialista országok egy része — közöttük parti államok is, mint például a Szovjetunió és Jugoszlávia — részese az egyezménynek. Magyarország szomszédai közül Ausztria és Románia nem részese az egyezménynek. Egyes tengerparttal nem rendelkező országok azért nem váltak ugyanis az egyezmény részesévé, mivel azt túl „gyengének” találták, míg egyes tranzitállamok, ellenkező meggondolásból, nyilvánvalóan attól tartanak, hogy az egyezmény negatívan érintené a tranzitáthaladás szabályozásához fűződő érdekeiket. 27 A konferencia első, csak szervezési kérdésekkel foglalkozó ülésszaka New Yorkban volt, 1973 végén. A 2. ülésszakot Caracasban (1974), a 3. ülésszakot Genfben (1975), a 4. és 5. ülésszakot New Yorkban (1976), a 6. ülésszakot ismét New Yorkban (1977) tartották. A 7. ülésszak első részére Genfben, a második részére New Yorkban került sor, 1978-ban. 28 A tengerhez való kijutás kérdésének szakszerű és nemzetközi jogilag sok új gondolatot felvető elemzését adja a III. tengerjogi konferencián részt vevő svájci küldöttség tagja, Lucius C. Caflisch professzor : The Access of Land-Locked States to the Sea c. tanulmányában. Iranian Review of International Relations, 1975—1976. 5—6. sz. A kézirat zárásakor jelent meg Caflisch professzor átfogó jellegű tanulmánya, amely szintén részletesebben foglalkozik a tengerhez való kijutás jogával: Land-locked and Geographically Disadvantaged States and the new Law of the Sea. In: Thesaurus Acroasium. VII. köt. 1977. Thessaloniki 1977. 29 Lásd UN Doc. A/AC. 138/93. In: Final Report of the Committee on the Peaceful Uses of the Sea- Bed and the Ocean Floor Beyond the Limits of National Jurisdiction. Doc. A/9021. vol. LI. 16. 1. Hasonlóképpen Doc. A/Conf. 62/C. 2/1. 29. IN: UNCLOS, Offical Records, vol. III. p. 206. 30 A példa korántsem elméleti jelentőségű. A gyakorlatban például Magyarország a lengyel kikötők felé irányuló tranzitját Csehszlovákián keresztül bonyolítja le, míg az utóbbi magyar (vagy osztrák) területen keresztül érheti el a jugoszláv vagy olasz kikötőket. 23
