Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
81 A kézirat leadási ideje egybeesett a konferencia 7. ülésszakának második, New Yorkban lezajlott részének befejeztével. (1978. augusztus 21—szeptember 15). Ebben az időszakban is az ICNT volt a mérvadó. 32 A 124. cikk 1. bekezdésének d) pontja: „A »közlekedési eszközök« jelenti: (L) a vasúti gördülőállományt, a tengeri, tavi és folyami (vizi)járműveket és a közúti járműveket; (II) ahol ezt a helyi körülmények szükségessé teszik, teherhordókat és málhásállatokat.” A 124. cikk 2. bekezdése: „Megállapodással a tengerparttal nem rendelkező államok és a tranzitállamok a csővezetőket, gázvezetékeket és az 1. bekezdésben felsoroltaktól eltérő közlekedési eszközöket a közlekedési eszközök közé sorolhatják.” 33 A 125. cikk: „1. A tengerparttal nem rendelkező államokat megilleti a tengerhez való ki- és visszajutás joga a jelen egyezményből eredő, a nyílt tengerek szabadságára és az emberiség közösörökségére vonatkozó jogaik gyakorlása céljából. Ebből a célból a tengerparttal nem rendelkező államok jogosultak a tranzitállamok területén át bármely közlekedési eszköz használatával élni az átmenet szabadságjogán. 2. Az átmenet szabadságjoga gyakorlásának feltételeit és körülményeit illetően a tengerparttal nem rendelkező államok és az érintett tranzitállamok kétoldalú, szubregionális, illetve regionális megállapodás útján egyeznek meg. 3. A tranzitállamoknak a területük fölötti teljes szuverenitásuk gyakorlása során joguk van minden szükséges intézkedést megtenni annak biztosítására, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok ezen részben előírt jogai és kedvezményei jogos érdekeiket semmi módon se sértsék.” 84 127. cikk 2. bekezdés: „2. A tengerparttal nem rendelkező államok részére engedélyezett és általuk használt áthaladó közlekedési eszközökre és egyéb berendezésekre, a tranzitállam saját közlekedési eszközeinek használatáért kivetetteknél magasabb adók vagy díjak nem vethetők ki.” 35 128. cikk: „Szabad vámterületek és egyéb kedvezmények.” 129. cikk: „Együttműködés a közlekedési eszközök gyártásában és fejlesztésében.” 130. cikk: „Intézkedések a késedelem, illetve egyéb műszaki jellegű nehézségek elhárítására, illetve kiküszöbölésére az átmenő forgalomban.” 36 A nemzeti elbánás azt jelenti, hogy a fogadó, vagy tranzitállam harmadik államnak vagy polgárainak ugyanazt az elbánást biztosítja, mint saját jogi vagy fizikai személyeinek. 37 Vö. J. C. Phillips: The exclusive economic zone as a concept in international law. The International and Comparative Taw Quarterly. 1977. 3. sz. 38 Az ICNT V. része, az 55—75. cikkekben foglalkozik a „kizárólagos gazdasági övezettel.” 39 Kedvező földrajzi fekvésük miatt a létrehozandó gazdasági övezetek összterületének több mint felére a következő tíz ország terjesztheti ki szuverenitását az élővilág és az ásványkincsek kiaknázása végett: az Egyesült Államok, Ausztrália, Indonézia, Kanada, Új-Zéland. a Szovjetunió, Japán, Brazília, Mexikó és Chile. Vö. Focus Published by the American Geopraphical Society, 1978. március—április. 14. 1. 40 A kérdés egyik legalaposabb feldolgozását a szingapúri tengerjogi küldöttség tagjának tanulmányában találhatjuk: S. Jajakumar: The Issue of the Rights of Landlocked and Georgaphicaly Disadvantaged States in the Living Resources of the Economic Zone. Virginia Journal of International Law, 18. köt. 1. sz. 41 „69. cikk: A tengerparttal nem rendelkező államok jogai. 1. A tengerparttal nem rendelkező államoknak joguk van arra, hogy részt vegyenek a méltányosság alapján, a határos (adjoining) parti államok kizárólagos gazdasági övezetei élő erőforrásainak kiaknázásában, figyelembe véve valamennyi érintett állam gazdasági és földrajzi körülményeit. Eme részvétel feltételeit és körülményeit (terms and conditions) az érintett államok kétoldalú, szubregionális, vagy regionális megállapodások útján határozzák meg. A tengerparttal nem rendelkező fejlett államok azonban csak a határos fejlett parti államok kizárólagos gazdasági övezeteiben gyakorolhatják jogaikat.” 42 „56. cikk: A parti állam jogai,joghatósága és kötelezettségei a kizárólagos gazdasági övezetben: 1. A kizárólagos gazdasági övezetben a parti állam: a) szuverén jogokkal rendelkezik a tengerfenék és az altalaja, valamint a vízoszlop természeti erőforrásainak feltárása, kiaknázása, megóvása, és a vele való gazdálkodás (managing) céljából, valamint a gazdasági (jellegű) feltáráshoz és kiaknázáshoz kapcsolódó más tevékenység vonatkozásában, úgy mint a víz, áramlat és szél által nyert energia termelése.” 48 A „hatalom arroganciája” ismert kifejezése nyomán joggal nevezhetjük ezt a magatartást a „földrajzi adottságokból adódó hatalom arroganciájának.” 24
