Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Horváth Dénes: A Közös Piac parlamentjével kapcsolatos reformtörekvések
megbízottja a testület nevében köteles válaszolni az interpellációra, a választ azonban a parlament csak „tudomásul veheti”, elutasítani nincs joga. A Római Szerződés 144. cikke alapján a Főbizottság tevékenységét illetően bizalmatlansági indítvány terjeszthető elő, s ha ezt a parlament az előírt többséggel elfogadja, a Főbizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk. Utódaik kinevezéséig azonban el kell látniuk hivatalukat. Nincs olyan rendelkezés, amely kizárná, hogy ugyanazon személyeket nevezzék ki a Főbizottság új tagjainak. Ettől a körülménytől valószínűleg nem független, hogy a Parlament sohasem élt ezzel a jogával. A hatáskör bővítésének igénye lényegében három vonatkozásban merült fel: az ellenőrzői jogkör növelése, közös piaci törvényhozói jogkör, továbbá a Közös Piac költségvetésének jóváhagyásával összefüggő érdemi jogkör megteremtése kapcsán. Ami az első két jogkört illeti, azoknak fő szorgalmazója maga az Európai Parlament volt. A tagállamoktól nem kapott támogatást, így ezekből a reformokból nem is valósult meg semmi. A költségvetéssel kapcsolatos hatáskör bővítését az az objektív körülmény is indokolta, hogy az EK fokozatosan rátért a költségvetés saját forrásokból való fedezésére (nettó vámbevételek, valamint a tagállamok többletérték-adókból származó bevételei meghatározott százalékának átengedése). Ez gondosabb költségvetési gazdálkodást és fokozottabb ellenőrzést igényel. Ennek ellenére az Európai Parlament igen korlátozott hatáskört kapott: meghatározott költségvetési tételekre (a teljes költségvetés összegének néhány százaléka) jogerős jóváhagyási hatáskört. „Fontos okból” elutasíthatja az elé terjesztett költségvetés egészét, és új költségvetés készítését kérheti; a költségvetés bevételeinek és kiadásainak behatóbb vizsgálatára számvevő bizottságot hozhatott létre. Tekintettel a fent vázolt nehézségekre és nem utolsósorban a közvetlen választások elhúzódására, a belátható jövőben nem várható, hogy az Európai Parlament hatáskörét tovább bővítsék. Az Európai Parlament egységes rendszer szerinti közvetlen választása Az Európai Parlament egységes rendszer szerinti közvetlen választását — mint említettem — már a Római Szerződés előirányozta, a Tanácsra bízva a végső döntés jogát. A választásokra vonatkozó szerződést azonban csak 1976. szeptember 20-án írták alá a tagállamok illetékes miniszterei. A szerződés értelmében az új parlamentek 410 tagja lesz. A tagországok szerinti összetétel a következő: Belgium Dánia Franciaország Hollandia Írország Luxemburg 24 képviselő 16 képviselő 81 képviselő 25 képviselő 15 képviselő 6 képviselő
