Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Horváth Dénes: A Közös Piac parlamentjével kapcsolatos reformtörekvések
közvetlen befolyásolására. Különösen azok a nagy tagországok törekedtek arra, amelyeknek sajátos érdekei — gazdasági vagy egyéb belpolitikai problémáik miatt — gyakran ütköznek az integrációs kötöttségekkel (elsősorban Franciaország és Nagy-Britan- nia). így tehát fékezték a parlament hatáskörének bővítését, akár a hagyományos, akár közvetlenül választott parlamentről legyen is szó. A tagországok parlamentjei s azoknak is főként „tartósan” ellenzéki politikusai okkal tartanak attól, hogy a kormányzati vezetők egyre jobban függetlenednek a nemzeti parlamenti ellenőrzéstől, illetve az integrációval kapcsolatos döntéseik — különösen az Európai Tanács működése óta — csak utólag és eléggé közvetett módon ellenőrizhetők. Ezek a körök szorgalmazták ugyan a hagyományos összetételű Európai Parlament hatáskörének kibővítését, de fenntartásokkal éltek a közvetlenül választott parlament hatáskörének kiterjesztésével szemben. Az egyes tagországok választói és a tagországokban a különböző pártok hívei nem azonos mértékben mobilizálhatók. Ez a körülmény — vagyis a választásokon való részvétel aránya — még a nemzeti parlamenti választásokon is döntően befolyásolhatja a pártok esélyeit. A nehezebben mobilizálható választók részvétele az európai parlamenti választásokon várhatóan csökken. Ez viszont a nemzeti parlamenttől eltérő képviseleti arányt eredményezhet az Európai Parlamentben (különösen a brit Munkáspárt számol ilyen hátrányokkal). Mindez komoly konfliktus forrása, és nemcsak az Európai Parlament hatáskörének bővítését, hanem magát a közvetlen választást sem teszi vonzóvá egyes pártok számára. A legtöbb tagországban kormányon levő vagy kormányzásra esélyes pártok közül a szocialista és szociáldemokrata pártok a legszervezettebbek nemzetközileg. Minden jel szerint ezek alkotják majd a leghomogénebb frakciót a közvetlenül választott parlamentben, s valószínűleg a legnagyobb frakciót is (a brit Munkáspárt említett gondjai ellenére). Ez a lehetőség csak szaporította a legkülönbözőbb fenntartásokat a parlamenti reformokkal szemben. A reformokról való döntést megnehezítette az EK-ban szokásos taktikai harc. Franciaország és Nagy-Britannia például hivatalos megnyilatkozásaikkal nem mindig összhangban, valójában a legminimálisabb reformokra törekedtek, és a csatározás lényegében azért folyt, hogy melyikük mentesüljön a formális felelősség alól a szerény eredményekért, illetve a késedelemért. Az Európai Parlament hatásköre Említettem, hogy az Európai Parlament hatáskörét eredetileg rendkívül szűkre szabták, s ezen nem változtatott lényegesen az időközben végrehajtott minimális hatáskör- bővítés. Az Európai Parlament általános felhatalmazása tanácskozói és ellenőrzői jogkört biztosít. A tanácskozói jogkör nem hatáskör, ezért ezzel külön nem foglalkozunk. Ellenőrzői jogköre is felemás, csonka. Mivel az Európai Parlament állásfoglalásai nem kötelező erejűek, hatásköri szempontból érdektelenek. Interpellációs joga a parlamentnek, illetve tagjainak csak a Főbizottsággal mint testülettel szemben van. A Főbizottság 75
