Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Solem, Erik: Az Északi Tanács és a skandináv integráció
akadályainak lebontásában látja, ez csak előfeltétele az integrációnak, amely szerinte a gazdaságpolitikák koordinálása, majd közös optimalizálása révén valósul meg. A kétlépcsős integráció első szakasza a negatív szakasz, az akadályok lebontása, amelyet a pozitív szakasznak, a közös gazdaságpolitika kialakításának kell követnie. Tinbergen elméletét Pinder fejleszti tovább. Szerinte a pozitív szakasz tényleges tartalma a gazdasági politikák harmonizálása nyomán az integrációs hatások kibontakozása (gazdasági, pénzügyi, szociális, végül politikai egység kialakulása). Siskov részletesen foglalkozik a tőkés integráció politikai síkon történő megvalósulásának problémáival, és a polgári politikai integrációs elméletek átfogó bírálatát adja. A szovjet politikai és gazdasági szakértők egész sora foglalkozik a tőkés integráció kutatásával. A regionális tőkés integráció különböző kérdéseit alaposan elemezte Bogomolov, Maximova, Szenyin, Sirjaev és mások. Most Siskov tollából a tőkés integráció polgári elméleteiről kaptunk körképet és marxista kritikát. A mű kiváló hozzájárulás a tőkés integrációról meglevő ismereteink kibővítéséhez és rendszerezéséhez. Körösi István ERIK SOLEM: Az Északi Tanács és a skandináv integráció (The Nordic Council and Scandinavian Integration) Praeger Publishers, New York, 1977. 197. 1. Erik Solem könyve az észak-európai államok (Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland) integrációjával és annak legfontosabb szervével, az Északi Tanáccsal foglalkozik. Amint az előszó megjegyzi, a külvilág hajlamos egyrészt túlértékelni az északi államok homogenitását, másrészt alábecsülni elért integrációs eredményeiket. A szerző a különféle területeken megvalósított nagyfokú integráció bemutatása mellett elemzi az együttműködés fékező tényezőit is. A második világháború utáni időszak fontos változásokat hozott a nemzetek közötti kapcsolatokban. Számos új, független ország jött létre, elsősorban a fejlődő világban. A technikai haladás, valamint a gazdasági, társadalmi, politikai célok elérése szükségessé tették a nagyobb mértékű együttműködést nemzetközi szervek keretében. A könyv az Északi Tanács kialakulását, szervezetét, működését bemutatva, általános szervezetszociológiai kérdéseket is tárgyal, a nemzetközi együttműködés új lehetőségeit kutatja. Mit jelent az állam szuverenitása, hogyan befolyásolják azt a nemzetközi szervezet döntései? Mit jelent a nemzetközi szervezet fennhatósága és hatalma? A szövetkezett államok mennyit hajlandók feladni saját hatalmukból és mennyire teszik lehetővé erős központi intézmények létrejöttét? A szerző az Északi Tanácsot olyan szervnek tartja, amely a két alaptípus, a kormányközi és a nemzetek feletti szervezet között helyezkedik el. Ezzel kapcsolatban újabb kérdéseket tesz föl. A politikai integráció és egyesülés folyamatában mennyire fontos a nemzetek fölötti elem? Szükséges-e az integráció tartósságához? A skandináv integráció pontosabban magyarázható a politikai integráció általános elméletébe ágyazva; és viszont, az elmélet nem lenne elég meggyőző a skandináv példa nélkül — írja bevezetőjében a szerző. Figyelembe veszi az egyéb szervezetekkel való kölcsönhatást, vizsgálja az északiak többszörös tagságának kérdését. Finnország például nem tagja a NATO-nak és csak társult tagja az EFTA-nak. Svédország szintén nem lépett be a NATO-ba. Az EFTA és a NATO a szerző szerint monofunkcionális; az Északi Tanács multifunkcionális. Mivel az Északi Tanács határozatai nem kötelező jellegűek, egyesek szerint minimális a hatása a szervezeti és politikai integrációra. Ugyanakkor a nem kormányzati szervek, magánkézben levő intézmények, vállalkozások, érdekcsoportok szintén jelentősen befolyásolják az integrációt. A skandináv integráció történeti gyökereit vizsgálva, a szerző kitér a szétválasztó tényezőkre is. A második világháború után Svédország védelmi szerződést javasolt Dániának és Norvégiának egy semleges zóna létrehozására. (Ennek főbb elvei: ha bármelyiküket támadás érné, azt fogják föl valamennyiük elleni agressziónak; a semlegesség deklarációja; fegyveres semlegesség; a védelem és a fegy145
