Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Siskov, V. J.: A tőkés regionális integráció elméletei

J. V. SISKOV: A tőkés regionális integráció elméletei. (Tyeorii regionalnoj kapitalis%tyicses%koj integra- cii). Miszl, Moszkva 1978. 219 1. Siskov műve az integrációval kapcsolatos tő­kés elméleteket tárgyalja, a kritikai elemzés nagyítója alatt vizsgálva a tőkés integráció gazdasági és politikai szférájával foglalkozó polgári koncepciókat. A mű négy fejezetből áll: az első fejezet az integrációval kapcsolatos tőkés koncepciók létrejöttének történelmi körülményeit és elmé­leti alapjait elemzi; a második fejezet a regio­nális integráció gazdasági elméleteit ismerte­ti, csoportosítja és elemzi, kimutatva pozitív és negatív oldalaikat; a harmadik fejezet az integrációval kapcsolatos politikai elmélete­teket vizsgálja, feltárja a koncepcióknak a tő­kés politikai érdekekkel való összefüggéseit, elemzi téziseiket, egybevetve azokat az erő­viszonyok alakulásával a tőkés világban; a ne­gyedik fejezet a tőkés integrációs folyamatok jelenlegi helyzetét, alapvető ellentmondásait, sikereit és korlátáit foglalja össze. A tőkés integrációs folyamatok kibontako­zása társadalmi, gazdasági, politikai tényezők következménye, a termelőerők, a gazdasági fejlődés objektív nemzetköziesedésének törté­nelmi folyamatát jelenti. Az első világháború után az európai tőkés egységtörekvéseket ösztönözte a gyarmati po­zíciók féltése az előretörő USA-val és Japán­nal szemben, a világháború által szétzilált európai gazdaságok konszolidálásának igénye, valamint a Szovjetunió befolyása terjedésének megakadályozása. Mindez tükröződött az 1920-as évek páneurópai mozgalmaiban. A nyugat-európai tőkés országok egymás­rautaltsága a második világháborút követően rendkívüli mértékben fokozódott. Az Egye­sült Államok és a Szovjetunió nemzetközi szerepével Nyugat-Európa nem versenyezhe­tett 1945 után. A tudományos-műszaki forradalom által felvetett kérdésekre a válasz már nem adható meg az elkülönült nemzetgazdaságok szintjén. A nyugat-európai integrációs törekvések a tőkés társadalmi rend biztosítását, megerősí­tését célozzák Nyugat-Európában. Nyugat- Európa gazdasági és politikai erőviszonyai egyaránt szükségessé tették, hogy a második világháború utáni helyzetben országai közös választ keressenek az előttük álló problémák­ra. A tőkés integrációs elméletekben a legszem­betűnőbb a koncepciók pluralizmusa. Több­féle nézőpontból közelítve, különféleképp ér­telmezik az integrációs folyamatot, és igen vál­tozatosak az integráció fejlesztésével kapcsola­tos távlati elképzelések. Egyesek a piaci auto­matizmusok szabályozó erejébe vetett hit alapján a piac zavartalanságát hirdetik (a piaci iskola klasszikus liberális irányzata), mások a piac és az institucionalista szabályozás együttes hatására építenek, az állami beavatkozás, az ál­lammonopolista szabályozás alapján kívánják az integráció optimális fejlődését biztosítani (dirigista iskola), megint mások az ún. struk­turális iskolához tartoznak. Az integráció tőkés gazdasági elméleteinek tárgyalása során a szerző rámutat, hogy a XIX. században, a szabadversenyes kapitaliz­mus idején a liberalizmus gazdaságpolitikája jelentős ütemű gazdasági fejlődéshez vezetett. A modern liberálisok és neoliberálisok (Röpke, Müller-Armack, Allais, Erhard) szerint a ver­senynek, a piacnak kell az alapvető szabályozó szerepet betölteni a gazdaságban. Természetesen a tőkés teoretikusok is fel­ismerik a tőkés gazdasági működési feltételei­ben bekövetkezett alapvető változásokat, részletesen foglalkoznak a „monopolista kon­kurenciával” (Triffin), a „nem tökéletes ver­sennyel” (Robinson), a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége következtében kialakuló pó­lusokkal, a „domináns” és „alárendelt” gazda­ságokkal (Perrous). Galbraith a gazdaságban két alapvető szabályozást ismer el: a piaci és a „tervezett” szabályozást. A liberálisok szerint az integráció célja és eredménye az egységes piac. Röpke szerint az integrálódó országok integrációban való előrehaladásának alapvető kritériuma, mennyi­re liberalizálják importpolitikájukat. A kon­vertibilitás, a szabad fizetési forgalom megte­remtését döntő előfeltételnek tartja. Balassa az integrációt két értelemben vizs­gálja: 1. folyamatként, az integráció útján való 14 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom