Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Ernst Ervin: Nemzetközi áruegyezmények. A Nyersanyagok nemzetközi piacszabályozásának rendszere
rontja az áruegyezmény hatékonyságát az is,ha valamely jelentős fogyasztó ország távol marad az egyezménytől, mint ahogy az Egyesült Államok tette egészen a legutóbbi évekig. Az egyes áruegyezmények működésének áttekintéséből a szerző arra a következtetésre jut, hogy azok „jelentős eredményeket értek el” (cukor), „hatékonyan befolyásolták” a piaci helyzetet (ón), de legalábbis „többé-ke- vésbé megnyugtatóan” szabályozták azt (kávé). A magam részéről kevésbé vagyok meggyőződve a múltbeli, illetve a létező áruegyezmények piacszabályozásának hatékony voltáról. Úgy vélem, hogy az áruegyezmények in- herens konfliktusai, feszültségei és korlátái oda vezettek, hogy a második világháború óta létrejött féltucat egyezmény csupán mérsékelt, a vártnál kisebb piac- és árszabályozó szerepet tudott betölteni. Hosszú távon egyetlen áru- egyezmény sem bizonyult erősebbnek a piaci erőknél. A nagyarányú piaci mozgásokat az áruegyezmények — szabályozó eszközrendszerük korlátozott „ütőképessége” miatt — rendszerint nem tudják közömbösíteni, ilyen időszakokban a piaci erők széthullással fenyegetik az egyezményt. Az áruegyezmények olyan időszakokban képesek hatékonyan funkcionálni, amikor a piaci hullámzások nem nagyarányú- ak, amikor voltaképpen nincs is rájuk nagy szükség. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az áruegyezmények akkor szűnnek meg, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, s akkor funkcionálnak, amikor komoly szükség nincs is rájuk. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1973 — 1974. évi „árciklont” egyik áruegyezménye sem élte túl a széteséssel egyértelmű megrázkódtatások nélkül. A szerző tanulmánya is bőségesen szolgáltat példákat az ún. inaktivitási periódusokra, azaz olyan időszakokra, amikor az áruszervezet deklaráltan működésképtelen. Statisztikailag is igazolható, hogy az áruegyezményes termékek árfluktuációja nem különbözik lényegesen az egyezményen kívüli termékektől. Mind a négy fent említett áruegyezményes termék esetében az áringadozás igen heves és a hetvenes években növekvő tendenciájú volt. Bár lehetséges, hogy az áruegyezmények nélkül az árhullámzás még erőteljesebb lett volna. Ennek megítélése azonban mégoly kifinomult ökonometriai számítások esetén is nagyon bizonytalan. Az áruegyezmények hatékonyságával kapcsolatban felmerülő fontos kérdés, hogy vajon az áruegyezmények széles körére épülő integrált nyersanyagprogramban ezek milyen hatékonysággal fognak funkcionálni. A program egyik fő célja éppen az, hogy a közös pénzügyi alap révén egyrészt elősegítse az áru- egyezmények létrehozását, másrészt jelentősen növelje azok „ütőképességét”, piaci szabályozó képességét. Amíg az integrált programot nem sikerül véglegesen tető alá hozni (s ez még éveket vehet igénybe), addig lehetetlen megítélni, hogyan hat majd az egyes áruszervezetek működésére. A nemzetközi áruegyezmények hatékonyságával, működésével összefüggésben végezetül szeretném kiemelni a szerző egyik rendkívül fontos megállapítását, amely a nyersanyagproblémák politizálódására vonatkozik. „A nemzetközi nyersanyag-egyezmények létrehozására vonatkozó elvek politikai jellege — pontosabban: a politikai jelleg domináló volta — azt eredményezte, hogy háttérbe szorultak vagy nem kellő hangsúllyal kerültek megfogalmazásra a nemzetközi nyersanyagpiacra vonatkozó közgazdasági tényezők. Ha visz- szatekintünk az elmúlt közel másfél évtizedes időszakra, elsősorban ezt a megközelítést lehet okolni azért, hogy az 1964. évi genfi világkereskedelmi konferencián megfogalmazott merész elképzelések nem váltak valóra” — írja a szerző. S ehhez hozzátehetjük, hogy az integrált nyersanyagprogram körüli csatározások is — a fejlődő országok tudatos taktikai törekvései nyomán — igen komoly mértékben politizálódtak. Márpedig a tapasztalatok szerint a gazdasági kérdések politizálódása sohasem vezet közgazdaságilag optimális megoldásokhoz. Ernst Ervin műve a nemzetközi nyersanyagkérdés egy fölöttébb fontos elemének sokoldalú, színvonalas feldolgozása. Vállalkozása a hazai szakirodalomban úttörő jellegűnek minősíthető. A könyvet haszonnal forgathatják mindazok, akik érdeklődnek a nemzetközi gazdaságban és politikában mind nagyobb súllyal szereplő nyersanyagproblémák iránt. Dobozi István 142
