Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Valki László: Van-e szankciója a nemzetközi jognak?
ben mások a funkciói, mint a belső jogrendszereknek.9 Általánosságban ugyan mindkettő az uralkodó osztályok társadalmi létfeltételeinek, valamint — ennek alárendelten — az érintett államokban élő egyének általános társadalmi létfeltételeinek biztosítását szolgálja, közelebbről nézve azonban eltérések fedezhetők fel. A belső jog funkciói közé tartozik egyebek között az alapvető társadalmi viszonyok, így mindenekelőtt a tulajdon- viszonyok adott államban érvényes rendjének szabályozása. A belső jog előírásokat tartalmaz tehát arról, hogy ki, milyen feltételek mellett tehet szert a termelőeszközök tulajdonára, milyen módon lehet a tulajdont elidegeníteni, rendelkezik továbbá a termékek elosztási rendjéről, a csere feltételeiről. A belső jog ilyenformán a mindenkori termelési mód fenntartásának feltételeit rögzíti. Emellett azonban rögzíti az adott állam hatalmi-politikai viszonyait is. Némely esetben közvetlenül, más esetekben közvetett módon tükrözi az osztályuralom minőségét, tehát azt, hogy mely osztály gyakorolja az uralmat, s meghatározza az uralom gyakorlásának feltételeit. Szabályozza továbbá a politikai mechanizmus fő vonásait, a hatalomért vívott küzdelem folytatásának módját, az állami szervek felépítését stb. A nemzetközi jogból teljességgel hiányoznak az ilyen tartalmú normák. Az univerzális nemzetközi jog egyetlen szabálya sem rendelkezik tulajdoni, elosztási vagy csereviszonyokról, s nem írja elő valamely államban a politikai hatalom gyakorlásának módját és feltételeit sem. Csupán a külső beavatkozástól védi minden állam társadalmi-gazdasági-politikai rendszerét, sőt ezen belül a mindenkori kormányzó csoport hatalmát is. A nemzetközi jog univerzális szabályrendszere meghagyja tehát a belső jognak azt, ami az övé. Az utóbbival összehasonlítva ezért nem nevezhető osztályjellegű jogrendszernek. Ez azt jelenti, hogy az államokon belüli változások a nemzetközi jogtól bizonyos értelemben függetlenül mennek végbe, azaz önmagukban semmiképpen sem járhatnak az érvényes normák megsértésével (más kérdés, hogy a következmények — mint említettem — már inkább). A fentiekkel kapcsolatos a nemzetközi jog és a belső jog közötti másik különbség, amely szintén a normák keletkezési folyamatával függ össze. Különbözik a normák módosításának vagy megszüntetésének lehetősége. Ha valamely állam társadalmi, gazdasági politikai viszonyai megváltoznak, a nem kívánt normák alkotmányos feltételek között megváltoztathatók, végső esetben megszüntethetők. Sőt, ha új osztály vagy a régi osztályon belül más politikai színezetű csoport jut hatalomra, maga az egész korábbi alkotmány is hatályon kívül helyezhető. Nem is szükséges alapvető változás a belső normák megváltoztatásához. Ha a hatalmon levők úgy találják, hogy valamely norma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, működése diszfunkcionálissá vált, vagy a szabályozás továbbfejlesztése vált szükségessé, meghozhatják a megfelelő döntéseket. E döntéshozatali eljárás ugyan bizonyos esetekben — különösen azokban a polgári demokratikus államokban, amelyekben a pártok közötti hatalmi erőviszonyok kiegyensúlyozottak — igen bonyolult és körülményes, mégis összehasonlíthatatlanul egyszerűbb és főleg gyorsabb, mint a nemzetközi kapcsolatokban. Lehet, hogy az új döntés nem lesz progresszívabb az előzőnél, tehát, hogy a hatalmon levő csoportok érdekeit még kevésbé szolgálja, mint a korábbi norma, az ügy valamiképpen mégis eldől, és ezáltal új legalitás jön létre. A tegnap még jogellenes törvénysértő magatartás mára jogszerűvé, 55
