Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Szovjet- magyar tudományos eszmecsere
A harmadik világban még nem tudatosodott eléggé, hogy a fejlődő országok érdekeltek a nemzetközi enyhülésben. Ezért viszonylag szerény — általában pozitív — közvetlen hatást gyakorolnak az enyhülésre. Közvetett hatásuk annál nagyobb. Az európai enyhülést nem lehet függetleníteni (s ezt nem is akarjuk) a fejlődő országok súlyos problémáitól, konfliktushelyzeteitől és konfliktusaitól. A harmadik világ közvetett hatása az európai enyhülésre nagyon ellentmondásos értékű. Külön vizsgálódást igényel annak pontos meghatározása, hogy mely oldalai (pozitív vagy negatív) dominálnak. Az azonban bizonyos, hogy a fejlődő országok szerepe a nemzetközi enyhülésben növekvőben van. S nekünk az az érdekünk, hogy ez a szerep minél kedvezőbb legyen (ne hátráltassa, hanem ösztönözze az enyhülést). Ezért is további erőfeszítéseket kell tennünk a fejlődő országokkal kapcsolatos politikánk hatékonyságának növelésére. Kína mind ez ideig negatív szerepet játszott: rontotta és bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet. A tények elemzése alapján sajnos arra kell következtetnünk, hogy Kínának ez a szerepe folytatódik. Mindazonáltal tény, hogy ebben a hatalmas országban még nem dőltek el véglegesen sem a hatalmi, sem a koncepcionális (gazdasági, külgazdasági és külpolitikai) kérdések körüli harcok. Nemcsak a negatív, hanem a kedvező tendenciákat, jelenségeket, tényeket is elemeznünk kell. Kína a változások korát éli és nagy változtatási lehetőségek előtt áll. Érdekünk, hogy a kedvező változásokat elősegítsük. Az út ahhoz, hogy Kína tevőlegesen hozzájáruljon a nemzetközi enyhüléshez, a szovjet—kínai viszony megjavításán át vezet. Mindent el kell követnünk azért, hogy a globális és az Európán kívüli tényezők negatív hatásai ne integrálódjanak az európai enyhüléssel szemben. Meg kell akadályozni, hogy a negatív tényezők és jelenségek összefonódjanak. Másrészt mindent el kell követnünk a negatív hatások semlegesítésére. Végül harcolnunk kell a negatív hatások forrásai ellen, a pozitív változásokért. A második kérdéscsoportról az eszmecserét N. P. Smeljov (a Szocialista Világrend- szer Gazdasága Intézet tudományos osztályvezetője) és Izikné Hedri Gabriella (az MKI tudományos csoportvezetője) referátumai vezették be. Korreferátumot tartott V. M. Kulis. A referátumokat követő vitákban megállapítottuk, hogy az enyhülés folyamatai az 1970-es évek közepétől lelassultak. Európában azonban nem érték súlyos megrázkódtatások az enyhülést. A lassúbb fejlődés ellenére a kétoldalú államközi kapcsolatokban számottevő új eredmények születtek. Tovább fejlődtek a politikai, a gazdasági, a tudományos és a kulturális kapcsolatok. Folytatódik a sokoldalú kapcsolatok intézményesülése is (belgrádi típusú találkozók, különböző fórumok, tanácskozások). Ugyanakkor növekvő problémát okoz a KGST és az EGK közötti megállapodás hiánya. Az a tény, hogy az EGK elutasítja a KGST rendezési javaslatait, akadályozza a sokoldalú kapcsolatok fejlődését, zavarja a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, és feszültségeket vált ki az európai biztonsági és együttműködési politika egészében. A kérdés rendezése tehát mind sürgetőbb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kapitalista országok az összeurópai és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztését politikai feltételekhez kötik, nevezetesen politikai és 68
