Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Szovjet- magyar tudományos eszmecsere
Annál is inkább, mert szerepük az európai enyhülésben nem egyértelmű és nem végleges, nem változatlan és nem is megváltoztathatatlan. A tudományos elemzések azt mutatják, hogy az Egyesült Államok az enyhülésben való érdekeltségét elsősorban globális, főleg katonai és biztonsági érdekein keresztül érzékeli. Ez eleve szűk keretekbe szorítja az enyhüléshez való viszonyát. Emellett az amerikai uralkodó körökben a biztonság fogalmát szinte kizárólag katonai fogalomként értelmezik, ami tovább szűkíti magának az enyhülésnek az értelmezését is. Ezzel szemben Nyugat-Európa jóval nagyobb érdekeltséget mutat az enyhülésben, s nemcsak globális, hanem európai regionális érdekeinél fogva is. A nyugat-európai uralkodó körök a biztonság és az enyhülés fogalmát sokkal tágabb értelemben fogják fel. Az ő értelmezésükben a biztonság összetett (politikai, társadalmi, katonai, gazdasági) kategória. Minderre azért is utalni kell, mert egyfelől az amerikai befolyás Nyugat-Európában nem erősödik (katonailag nem gyengül, gazdaságilag valószínűleg stagnál, politikailag gyengül), másfelől az Egyesült Államok szerepe az enyhülésben jelentős mértékben az amerikai—nyugat-európai viszony alakulásával összefüggésben érvényesül. Az amerikai imperializmus szovjet- és szocializmusellenessége az enyhülés kapcsán sem változott meg, de az amerikai világpolitikai stratégiai gondolkodásban és külpolitikai taktikában tapasztalhatók új mozzanatok. Az utóbbi időkben megfigyelhető, hogy az amerikai imperializmus egy Szovjetunió-ellenes világkoalíció megteremtésén munkálkodik. Ebbe amerikai vezetés alatt nemcsak Nyugat-Európát szeretnék bevonni, hanem Japánt, Kínát és a harmadik világot is. Másrészt az amerikai stratégiai gondolkodásban Kelet-Európa olyan önállósult stratégiai térségként kezd szerepelni, mint amelyet a Szovjetuniótól külön kell kezelni. Ennek gyakorlata mutatkozik meg az Egyesült Államok fokozottan differenciált és erősen szelektív politikájában. Az amerikai imperializmus elképzelhetőnek tart egy pluralista Európát, amelyben a szocialista és a kapitalista államok együtt léteznek, egymáshoz idomulnak, de a Szovjetunió nélkül. Szelektív és differenciált politikája egyfelől tudatosan épít a kétoldalú államközi kapcsolatok fejlesztésére, másfelől azonban egyértelműen a Szovjetunió és a Varsói Szerződés ellen irányul. Ez annál is inkább súlyos probléma, mert az Egyesült Államok pozitív szerepe a nemzetközi enyhülésben főleg a szovjet—amerikai viszony javulásán keresztül érvényesülhetne. Az Egyesült Államokban az enyhüléssel szemben megjelent a „hűvös háború” (se nem hidegháború, se nem enyhülés) veszélyes koncepciója. Nem tarthatjuk teljesen kizártnak, hogy az Egyesült Államok e koncepció jegyében magával ránthatja Nyugat- Európát. De nagyobb a valószínűsége, hogy az USA közeledni fog az enyhülés mai nyugat-európai értelmezéséhez és gyakorlatához. Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a szovjet—amerikai viszonyban a nagy nehézségek ellenére is egy kiegyensúlyozottabb szakasz következik. Ezáltal az egész európai enyhülés is kiegyensúlyozottabbá válhat. A dilemma megoldásának fő feltétele a SALT—II. szerződés életbe lépése és a SALT—III. szerződés sikeres előkészítése. Mindenesetre az Egyesült Államok ma válaszúton áll. Kényszerű szükségessége és tényleges lehetősége van annak, hogy a helyes utat válassza. 67
