Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Az enyhülés és az összeurópai együttműködés
Szoios, elszakíthatatlan kapcsolat áll fenn a globális és a regionális enyhülés között. A világ egyes körzetei nemzetközi kapcsolataiban végbement változásokat csak a globális változások sajátos megnyilvánulásaiként lehet értékelni. A békés egymás mellett élés megvalósítása, a hidegháború egyes maradványainak felszámolása világ- viszonylatban kedvező légkört teremt a regionális enyhüléshez. A béke, az együttműködés, a kölcsönös bizalom és jószomszédság megerősödése a világ egyes területein hozzájárul az enyhülés általános folyamatához. A nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében bekövetkező változások mélysége, arányai és szilárdsága közvetlenül összefüggenek a globális és a regionális enyhülés fejlődésének mértékével. De mindkét folyamat viszonylag önálló is. Ez az önállóság nyilvánul meg akkor, amikor az enyhülés általában pozitív fejlődése mellett egyes térségekben a helyzet kiéleződik. Vagy amikor a nemzetközi kapcsolatok egyes szféráiban kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók, a világ egyes területein a kétoldalú és regionális kapcsolatokban mégis pozitív változások mennek végbe. A gyakorlat azt mutatja, hogy az enyhülés viszonyai között a világ egyes térségeiben bekövetkezett helyzetromlást korlátozni, lokalizálni lehet, és megakadályozhatok azok a következmények, amelyek más körülmények között katasztrófát jelentenének az adott térség és a világ számára. A regionális és a globális enyhülés közötti összefüggés kifejeződött a helsinki tanácskozás Záróokmányában is. A Záróokmány kimondja, hogy az aláíró államok elismerik az európai és a nemzetközi béke és biztonság közötti szoros kapcsolatot, és tudatában vannak annak, hogy hozzá kell járulniuk a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. A dokumentumban kifejezést nyert az a meggyőződés is, hogy a Záróokmányt aláíró államok kötelezettséget vállalnak: erőfeszítéseiket arra összpontosítják, hogy az enyhülés megszakíthatatlan, egyetemes, mindenoldalú folyamattá váljék. A globális és a regionális tényezők közti összefüggés különösen fontos Európa számára, ahonnan két világháború indult ki. A jelenlegi viszonyok között az európai államok közötti fegyveres konfliktus létrejötte elkerülhetetlenül mozgásba hozná a katonai-politikai szövetségek mechanizmusát, és így a helyi konfliktus gyorsan világméretűvé terebélyesedne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a béke és a békés együttműködés megerősítése nemcsak hogy nem csökkentené, de jelentősen növelné Európa szerepét a világ fejlődésében. Európa olyan történelmi lehetőséget kapott, amelyre még nem volt példa: nem a világméretű katonai konfliktusok epicentrumának szerepét kell játszani, hanem mozgatója lehet a béke és az együttműködés olyan globális folyamatainak, amelyek nemcsak Európa, hanem a világ más térségeinek békés fejlődését is biztosítják. Az európai enyhülés fejlődésének megítélésénél azonban az enyhülés regionális és globális tényezőinek reális arányából kell kiindulni. Aggodalomra ad okot, hogy a legszélsőségesebb reakciós és militarista erők növekvő nyomása az új amerikai kormányzat külpolitikájára negatívan befolyásolja az enyhülés perspektíváit Európában és az egész világon. Különösen érezhető volt ez a NATO tanácsának nemrég lezajlott washingtoni ülésén. 58
