Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Lakatos Tibor: Nemzetközi együttműködés a gyermekek érdekében
A gyermek harmonikus és mindenoldalú fejlődésének igénye egyre parancsolóbb táisadalmi szükségszerűség. Ezekben a kérdésekben a legteljesebb mértékben egybeesik a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek. Az anyagi javak termelésének bővülése következtében kialakult és megszilárdult intézményhálózat bővítése továbbra is feladat, ugyanakkor fokozatosan előtérbe kerül a család szerepe, amely termelési funkcióitól megszabadulva, szükségképpen jobban és tartalmasabban felelhet meg utódnevelői funkciónak mind az értelmi, mind az érzelmi, mind pedig az erkölcsi nevelés területén. Fejlődésünk aktuábs tanulsága, hogy „egy adott társadalomban a gyermek méltó sorsát alakítani és személyiségét megteremteni nem kevésbé nehéz, mint volt annak idején feltáplálni az éhező gyermeket”.10 A szociabzmus az a társadalmi rendszer, amely a gyermek teljes személyiségének és közösségi vonásainak együttes kibontakoztatására törekszik. „A gyermek biológiai esélyét s2ociábs lehetőséggé emelni, ez a szociabzmus nagy történelmi esélyei”11 A társadalom anyagi és tudati feltételei alapján a többi szociabsta országhoz hasonlóan hazánkban is egészséges gyermekkultusz alakult ki. Ezt a folyamatot is a társadalom átalakulása határozta meg, de nagy hatással volt rá a tudománynak, a technikának és a kultúrának a fejlődése. A gyermekkultusz hazai jelenségei között azonban észre kell venni a már meghaladott polgári társadalom egyes szokásainak újratermelődését, a fogyasztói társadalom e téren is jelentkező, néhány nemkívánatos „begyűrűző” hatásával együtt. A szociabsta társadalom számol azzal, hogy a számos ok hatására itt-ott jelentkező negatív tendenciák (elmagányosodás, az anyagi javak egyoldalú hajszolása, befelé fordulás és az érzelmi nevelés egyes fogyatékosságai) gátolhatják és fékezhetik az új nemzedék harmonikus fejlesztésének folyamatát. A társadalom azonban a nehézségek és az okok időben történő felismerése révén eredményesen küzd e visszahúzó tendenciákkal. Az új generáció mindenoldalú felkészítése a jövőre a szociabzmus változatlanul érvényes programja. Ennek a programnak a teljesítése váltja valóra azt a célkitűzést, hogy a társadalom felnövekvő nemzedékei egyénileg és közösségileg is túlszárnyalják az előző kort, amelyben apáik éltek. „Egy jobb társadalom tagjainak jobb emberré nevelése a szociabzmusban kötelezettség.”12 Az új generációkról való gondoskodás terén a szociabsta országok joggal büszkék eredményeikre, ám az anyagi szükségletekben végbemenő súlypontváltozásokra — a gyermekek vonatkozásában is — a társadalomnak jobban fel kell készülnie. A mai kapitalizmus és a gyermek A társadalom gazdasági feltételei és hatalmi viszonyai minden országban meghatározzák a gyermekek életét. Az iparilag fejlett tőkés országok közül még a leggazdagabbak sem tudták felszámolni a társadalmi nyomort, s így a gyermekek lehetőségei továbbra is egyenlőtlenek, a fejlődés aránytalan. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek mind a fogyasztás, mind a tudás megszerzése tekintetében kirívóan hátrányos helyzetben vannak. 23
