Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Hinton, Harold C.: Bevezetés a kínai politikába
HAROLD C. HINTON: Bevezetés a kínai politikába. (An Introduction to Chinese Politics.) Holt, Rinehart and Winston Praeger 1978. Miként az a szerény című művek esetében gyakran előfordul, az olvasó ettől a könyvtől is lényegesen többet kap, mint amire kezdetben számít. Szó sincs egyszerű „bevezetésről”, a szerző általában a kínai politikai életnek, a kínai bel- és külpolitika meghatározó tényezőinek alapos elemzését tűzte ki célul, az 1949-től napjainkig tartó időszakra összpontosítva. Hinton professzor nem kevesebbre vállalkozik, mint az „elfogulatlan, tárgyilagos szemlélő” (van ilyen?) nézőpontjából vizsgálódva olyan könyvet írni, mely hatásában Edgar Snow híresnevezetes „Vörös csillag Kína felett” c. művéhez lenne fogható. Egy ilyen igényű munka természetesen következetes alapkoncepciót kíván. Az alapkoncepciót a szerző már a bevezetőben egyértelműen megfogalmazza: ,,. .. a[kínai] rendszer, ha természetesen nem is minden vonatkozásban és nem is szükségszerűen állandóan, de jobbra tart. Azoknak pedig, akik e rendszer korábbi, balosabb alapállását csodálták, számot kell ezzel vetniük, vagy azt kockáztatják, hogy lemaradnak az események mögött.” Határozott ítéletű szerzővel van tehát dolgunk, aki nem rejti véka alá véleményét. Egész műve felfogható úgy is, mint a fenti ítélet módszeres kifejtése és indokolása, a kínai múltból, a KNK fennállása óta lezajlott eseményekből, valamint a kínai politikai élet mechanizmusának jellegéből levonható következtetések alapján. Alap- koncepciója logikus következményeként a szerző érdemben nem foglalkozik a kínai politikai irányvonal újabb „szélsőbalos” orientációjának lehetőségével, nyilvánvalóan kizártnak tartva azt. Módszeresen kerülnek sorra a témák: a múlt eseménytörténete, az ideológia, a legfelső vezetés, a párt, az állam és a hadsereg által betöltött szerepek, a politikai tevékenység kínai sajátosságai, a külgazdasági és a külpolitikai viszonylatok. Mindezt gazdag forrásanyag, bibliográfia egészíti ki. A könyvön végigvonul az a törekvés, hogy a kínai párt és a KNK egész történetét a megszületésekor szerepet játszó „szovjet példa” követésének, majd az attól való fokozatos elszakadásnak, illetve szembefordulásnak folyamataként mutassa be. Úgy gondolom, minden erénye mellett is ebben a vonatkozásban található a könyv, tágabb értelemben persze az egész koncepció legnagyobb gyengéje is: nevezetesen az, hogy főként csak azoknak az erőknek a tevékenységét világítja meg, melyek a kínai pártot végül is szembefordították a nemzetközi kommunista mozgalom többségével; ráadásul történelmileg szükségszerű, visszafordíthatatlan folyamatnak állítva be az eseményeket. Bár a szerző viszonylag röviden foglalkozik a kínai nacionalizmus kérdésével, megállapításai a kínai történelem átfogó ismeretét tükrözik, igen megfontoltak, s további következtetések levonására alkalmasak. Figyelemre méltó az a gondolatmenet, mely szerint a kínai társadalom elmaradottságának felszámolásáért síkraszálló reformer-forradalmár mozgalomban mindig szorosan összekapcsolódott két cél: a társadalmi elmaradottság felszámolására, valamint a kinai állam erejének növelésére való egyidejű törekvés, az idegen hatalmakkal való hatékonyabb szembeszállás érdekében. Társadalmi haladás és egyidejű külföldi- (imperialista-) ellenesség képlete áll tehát előttünk, melyben hol az egyik, hol a másik tényező jut meghatározó szerephez, de a különböző intenzitással jelentkező nemzeti érzés (nacionalizmus) mindig jelen van. Nemcsak társadalmi, hanem nemzeti forradalom is, fogalmazhatnánk meg röviden. A könyv azon fejezetei közül, melyek a KNK történetének összefoglaló jellegű leírását adják, nyugodt hangvételükkel tűnnek ki a nagy ugrással, valamint a körülötte zajló bel- és külpolitikai vitákkal foglalkozó részek. Peng Te-huaj marsall szerepének, állásfoglalásainak taglalásával a szerző a kínai vezetésen belül — azóta is — zajló harc alapkérdésére: a Szovjetunióhoz, tágabb értelemben a nemzetközi kommunista mozgalom egészéhez való viszonyulásra mutat rá. Hosszabb történelmi távlatban szemlélve az eseményeket nyilvánvaló, hogy 158
